„II. Abdul-Hamid oszmán szultán” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
38. sor:
[[1877]] elején vívták a törökök számára katasztrofális [[orosz–török háború (1877–78)|háború]]t [[Oroszország]]gal, amely után a [[San Stefanó-i béke]]szerződés értelmében az oszmánok területeket vesztettek, s amelyet részben a [[Berlini kongresszus]] felülbírált.
 
Politikai irányultságát tekintve mindinkábbegyre kezdetterősebben a [[NémetországNémet Birodalom]] felefelé húznifordult, és a németeket már a Birodalom barátjakéntbarátaiként kezelte. Német [[hadmérnök]]öket alkalmazott a hadsereg újjászervezésére, és lépésenként kiépítette saját hatalmi rendszerét, melynek az volt célja, hogy minden az ő kezében összpontosuljon. [[1881]] decemberében kénytelen volt külföldről nagy összegű kölcsönt felvenni. Így az [[egyiptom]]i problémák és a [[görögök|görög]] határvillongások [[Montenegró]]ban többé kevésbé simán zajlottak le.
 
Közben a szultánnak sikerült minisztereit titkárokká alacsonyítani és az egész adminisztrációt szorosan a kezében tartotta. Területi gyarapodást is elkönyvelhetett, hiszen megszerezte [[Kréta (sziget)|Krétát]]. A külföldi befolyás ellenére az utolsó pillanatig sikerült ellenállnia a nyugati hatalmak akaratának, és az agresszív [[kereszténység]]nek ellenálló [[iszlám]] bajnokának tekintette magát. A külföldiek jogait megkurtították, új vasútvonalakat építettek [[Mekka]] és [[Medina (Szaúd-Arábia)|Medina]] felé. Ez azonban nem sokat segített a rossz kormányzáson, és a szultán a [[Yıldız palota|Yıldız palotába]] barikádozta el magát, állandó halálfélelemben élve.
 
Mikor kitört a török felkelés, a szultán azonnal visszaállította az [[1875]]-ös felfüggesztett alkotmányt, és [[1908]]. [[december 10.|december 10-én]] beszédet tartott a parlamentben, ahol elmondta, hogy „az első parlament ideiglenesen lett feloszlatva, míg a taníttatási szint eléggé magas nem lesz a Birodalom területén”.
 
Ez sem mentette meg a szultánt a gyanúsításoktól, aminek eredményeképpen kitört forradalom [[1909]]. [[április 27.|április 27-én]] megfosztotta hatalmától, és [[Szaloniki]]ben (rangját tiszteletben tartó) fogságba helyezték. [[1912]]-től haláláig – itt is hunyt el – az [[isztambul]]i [[Beylerbeyi palota]] foglya volt.