„Kvantum-szuperpozíció” változatai közötti eltérés

Képzeljünk el egy dobozt, akkorát, mint egy cipősdoboz, amelyik teljesen üres, csak egyetlen elektron van benne. A [[Koppenhágai interpretáció|koppenhágai értelmezés]] szerint az elektron [[hullámfüggvény]]e betölti az egész dobozt, így a belsejének bármely pontjában ugyanakkora valószínűséggel találjuk meg az elektront, mert annak helyzete - mivel kvantumfizikai objektum - nem adott. Ezek után gondolatban csúsztassunk be a dobozba pontosan a közepén egy az oldalfalakra merőleges elválasztófalat, mint ahogy a bűvészek teszik, amikor ketté akarnak fűrészelni egy nőt. Azt hihetnénk, hogy ilyenkor az elektron vagy a doboz egyik, vagy másik felébe kerül, de nem ez a helyzet, hiszen nem egy parányi golyócska pattog ide-oda a doboz belsejében, ugyanis az elektron hullámfüggvénye továbbra is betölti a doboz mindkét felét. Ez az a helyzet, mikor ha bepillantanánk a dobozba, azonos valószínűséggel találnánk meg az elektront a fal mindkét oldalán.

Képzeljük el, hogy a dobozt ténylegesen ketté választjuk és eltávolítjuk egymástól. A koppenhágai értelmezés szerint az elektron hullámfüggvénye továbbra is egyenlő mértékben tölti ki a két fél dobozt, nem számít mennyire távol visszük őket egymástól. A hullámfüggvény csak akkor omlik össze, és az elektron akkor válik egy pontba lokalizálttá, amikor belenézünk az egyik fél dobozba. Nem számít melyiket nézzük, mivel a dobozban eredetileg csak egyetlenegy elektron volt, bármilyen külső hatás, mint a megpillantáshoz szükséges fény részecskéi, a fotonok, is hatással vannak rá, és a hullámfüggvény azonnali megszűnését váltják ki az adott fél dobozból.

A [[Schrödinger macskája]] egy [[Erwin Schrödinger]] [[Nobel-díj]]as osztrák fizikus által 1935-ben megfogalmazott gondolatkísérlet, amely a kvantummechanikai rejtélyességek egyik fő vonását emelte ki, az állapotok szuperpozícióját.