„Arisztarkhosz (grammatikus)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
3. sor:
'''Szamothrakéi Arisztarkhosz''' ({{ny-gr| Ἀρίσταρχος}}, {{ny-la|Aristarchus}}), ([[i. e. 220]] körül – [[i. e. 143]]) ókori alexandriai görög nyelvész, az ókor legkiválóbb szövegkritikusa.
[[Szamothraké]]ből származott, életének adatairól szinte csak a [[Szuda-lexikon]] nyújt felvilágosítást. Szamothrakéből Alexandriába ment, és ott Büzantiumi Arisztophanész tanítványa, majd utóda. Ebben a minőségben működött a [[VI. Ptolemaiosz|VI. Ptolemaiosz Philométór]] egyiptomi király (ur.: i. e. 180–145) idején, és ő nevelte Ptolemaiosz fiát, [[Ptolemaiosz Eupatór]]t. VI. Ptolemaiosz halála után [[Ciprus (sziget)|Ciprus]]ra ment, és itt – mivel nagyon szenvedett a [[ödéma|vízkórság]]tól – éhhalállal vetett véget életének mintegy hetvenkét éves korában. Két fiút hagyott hátra, Arisztophanészt és Arisztagorast, akik azonban semmit sem örököltek édesapjuk kiváló tulajdonságaiból.
Arisztarkhosz a szorosabb értelemben vett grammatikára, különösen a szövegkritikára szorítkozott, és ezt olyan mesterileg kezelte, hogy működése az alexandriai grammatikai tanulmányok tetőpontját képezi. Nem a nagy tudásában, hanem éles ítélő és nagy divináló képességében volt az ereje, ilyen tanárként komoly vonzerőt egyesített: mintegy 40 tanítványt nevelt és tekintélye a későbbi korokban is nagy volt. A gramamatikában az analogiának (az alakok szabályszerű képződésének) elvét vallotta a sztoikus [[Khrüszipposz]] által védett anomalia (az alakok szabály nélkül való képződése) ellenében. Az [[egzegézis]]ben abból az alapelvből indult ki, hogy a szerzőt elsősorban magából a szerzőből kell megmagyarázni. A szövegkritikában középutat képviselt a túlságos konzervativizmus és a változtatási hajlam között, erről tanúskodnak a homéroszi [[szkholion]]okban előforduló töredékei. Elveit erős határozottsággal védelmezte ellenfeleivel – különösen a pergamoni nyelvészeti iskola fejével, [[Kratész|Kratésszel]] – folytatott heves vitatkozásaiban. Számos költőnek, különösen [[Homérosz]]nak, [[Hésziodosz]]nak, [[Arkhilokhosz]]nak, [[Aleaosz]]nak és [[Pindarosz]]nak szövegét kijavítva, különböző kritikai jelekkel ellátva adta ki. Kritikai kommentárjainak száma, amelyek az általa szövegükben ki nem adott szerzőkre is vonatkoztak, a Szuda-lexikon szerint mintegy 800 volt. Műveiből csak töredékek maradtak ránk, különösen Homérosz [[szkholion]]jai között.
| |||