„Szuperszonikus repülés” változatai közötti eltérés

[[Paul Crutzen]] az [[1970-es évek]]re felismerte, hogy a szuperszonikus repülés veszélyt jelent az [[ózonréteg]]re. A repülés során a repülőgép hajtóműve [[nitrogén-oxid]]ot bocsát ki, ami közvetlenül az ózonrétegbe kerül. Harold Johnston amerikai kémikus (''University of California at Berkeley'') tanulmányozta ezt a jelenséget. Ennek nyomán több komoly tanulmány született a témában, és korlátozást vezettek be, a szuperszonikus repülőgépek gyártási számát tíz darabban maximálták.<ref>Joe Rosen, Ph.D., Lisa Quinn Gothard: ''Encyclopedia of Physical Science'', p.134</ref>