„Téli háború” változatai közötti eltérés

[[Helsinki]]t teljesen váratlanul érte a bombatámadás: a légiriadót jelző szirénák és a légvédelmi ütegek csak az első robbanások után szólaltak meg. A légitámadásokhoz a szovjet repülőgépek már – a „segítségnyújtási” szerződések alapján – [[észtország]]i repülőterekről is felszálltak. Azonban a szovjet vezetés nemcsak katonai eszközöket vetett be: [[december 1.|december 1-jén]] bejelentették, hogy egy határ menti kisvárosban Terijokiban (ma Zelenogorszk, Szentpétervár része) megalakult a „Finnországi Demokratikus Köztársaság Népi Kormánya”, élén egy 20 éve a Szovjetunióban élő finn [[Kommunizmus|kommunistával]] ([[Otto Ville Kuusinen]]) és társaival, akik kiáltványukban (jellegzetes bolsevik szóhasználattal) a „szenvedő finn dolgozókat” akarták megmenteni a „háborús provokátorok bűnös kormányától”, „a sötét reakció bandájától”. Ám a nyilatkozat hatására az összes parlamenti párt és a finn polgárok inkább hazájuk védelmére mozdultak meg, vagyis az „elnyomók és hóhérok rémuralma” (tehát törvényes kormányuk) mellett. A szovjet politika terve az volt, hogy a háború után Finnországot egyesítik a Karéliai ASZSZK-val, és kialakítják belőlük a Karéliai-Finn Szövetséges Köztársaságot.

 

 

[[Fájl:Carl Gustaf Emil Mannerheim.jpg|bélyegkép|250px|balra|Carl Gustaf Emil von Mannerheim marsall]]

 

== A szovjet hadigépezet ==

 

Az egyik ok az volt, hogy a hadsereg legtapasztaltabb vezetői a sztálini tisztogatások áldozatául estek. A terror méretei elképesztőek voltak: ahogy a közemberek millió pusztultak el a szovjet birodalom szerte, úgy haltak meg katonák és tisztek is válogatás nélkül. Kivégezték az ezredparancsnokok felét, csaknem az összes dandárparancsnokot, az összes hadtest és katonai körzet parancsnokát. A Vörös Hadsereget [[1937]] májusa és [[1938]] szeptembere között, a [[második világháború]] előtti években gyakorlatilag lefejezték; a legtöbb főtisztje gyors tanfolyamon frissen végzett, tapasztalatlan katona volt.

A téli háború első vezetőjét, [[Kliment Jefremovics Vorosilov]] marsallt sikertelensége miatt leváltották, és [[Szemjon Konsztantyinovics Tyimosenko]] tábornokot állították a helyére.

 

 

Hiányzott a fegyvernemek együttműködése és összhangja.

 

 

Bár a Szovjetuniónak sokkal több repülőgépe volt, egyértelmű légifölényről nem beszélhetünk. Sok gép elavult, a pilóták pedig általában rugalmatlanul manővereztek a légiharcban és a légvédelem tüzében. Előfordult, hogy egy finn vadászgép egy 9 gépből álló bombázókötelékből néhány perc alatt 6 gépet lelőtt. A szovjet légierő bevetett gépeinek hozzávetőleg 40%-át veszítette el, és a legénység embervesztesége 2–3-szor volt nagyobb, mint amennyi kárt a civil lakosságnak okoztak.

[[Olaszország]]ból kb. 5000 önkéntes ment volna a finnek segítségére, de a hatóságok nem adtak útlevelet nekik (bár [[Benito Mussolini|Mussolini]] személy szerint nagy rokonszenvvel viseltetett a finnek iránt).

 

 

A finn kormány [[december]]ben elhatározta, hogy csak olyan országokból fogadnak szervezett formában önkénteseket, amelyek jóindulattal viseltetnek országuk iránt (a [[németek]]et és az [[oroszok]]at így kizárták) és ha az önkéntesek rendelkeznek a katonai alapfelszereltséggel (mivel a finn hadsereg szűkében volt ezeknek). Később, [[1940]] [[január]]jának nehéz napjai után már minden, a finn nagykövetségeken jelentkező, fizikailag alkalmas férfi jelentkezését elfogadták (szovjet emigránsokat és [[izraeliták|zsidó]] menekülteket így sem).

[[Fájl:Finn ski troops.jpg|bélyegkép|balra|350px|Sítalpas finn katonák tűzharcban.]]

 

 

A finnek a külföldi önkénteseket a [[Sisu Különítmény]]be szervezték, amely zömmel magyarokból, angolokból és észtekből állt. A különítmény létszáma nagyon lassan nőtt: a békekötéskor 153 fővel rendelkezett. A svéd önkéntesek külön egységben (Svéd Önkéntes Alakulat – Svenska Frivilligkåren) harcoltak, amely 3 zászlóaljból és kisebb egységekből állt. A Svéd Önkéntes Alakulatot (amelybe a norvég önkéntesek is belekerültek) Finnországban szervezték, mivel a svéd kormány hivatalosan nem akarta támogatni a finneket.

 

== Néhány következmény ==

 

Miután a Német Birodalom [[1941]]. [[június 22.|június 22-én]] [[Barbarossa hadművelet|megtámadta]] a [[Szovjetunió]]t, a [[berlin]]i kormány biztatására és jelentős támogatásával [[Finnország]] is belépett a Szovjetunió elleni háborúba, hogy elveszett területeit visszaszerezze ([[Folytatólagos háború]]). Azonban miután a [[Wehrmacht]] [[1943]] elején vereséget szenvedett [[Sztálingrádi csata|Sztálingrád]] alatt, a finnek elkezdték keresni a háborúból való kilépés lehetőségeit és [[1944]] [[szeptember]]ében be is fejezték a Szovjetunió elleni háborút. A béke kisebb területek elcsatolását jelentette, de [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]] megkegyelmezett Finnországnak: a [[Vörös Hadsereg]] nem szállta meg az országot.