„Matteo Bandello” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
12akd (vitalap | szerkesztései)
12akd (vitalap | szerkesztései)
17. sor:
== Világi élet szerzetesként ==
 
Azonban világi élete folytatódott. Mialatt [[Milánó]]ban a [[Sforzá]]k, a franciák és a spanyolok küzdöttek a hatalomért, őt az udvari tapasztalatai Alessandro Bentivoglio és házastársa Ippolita Sforza szolgálatába állították. Így került [[XII. Lajos francia király]] udvarába is. Egy időben [[Mantova|Mantovában]] is élt, ahol a [[Gonzagá]]k kegyeikbe fogadták, különösen is Isabelle d’Este márkinő, a [[Cinquecento]] bölcsészettudományának illusztris mecénása. Itt ismét beleszeretett egy hölgybe, feltételezhetően Ippolita Torellibe, akit Mencia és Virbia néven emleget írásaiban. 1525, a Páviai ütközet után, Bandello a rossz oldalon találta magát, a Sforzák elvesztették a várost, és bujdosásba kezdett. Hol Fracesco Gonzaga márki oldalán, hol pedig Giovanni dalle Bande Nere oldalán mutatkozott. Utóbbinak annyit mindenképpen köszönhet, hogy általa ismerte meg Niccoló Machiavellit. Róma kifosztása, azaz 1527 után, Ranuccio Farnese mellé szegődött, majd Cesare Fregoso kapitány szolgálatába állt. Fregoso Genovából menekült, és ez időben a velencei köztársaság tábornokaként Verona erődjének parancsnokává nevezték ki. Neki sem volt azonban nagy szerencséje, mivel szegény Fregoso 1541-ben [[V. Károly német-római császár]] bérgyilkosainak köszönhetően elhunyt. Mellette Bandellonak volt néhány nyugodt éve, barátságot kötött [[Pietro Bembo|Pietro Bembóval]], [[Girolamo Fracastoro|Girolamo Fracastoróval]] és [[Andrea Navagero|Andrea Navageróval]]. [[1536]]-ban Castelgoffredoba ment, Luigi Gonzaga mellé, aki Fregoso sógora volt. Itt beleszeretett az ifjú Lucrezia Gonzagába, ő ihlette a XI.éneket is, melyet nyolcsoros versszakokban, önéletrajzi információkkal megtűzdelve alkotott meg Bandello. Fregoso halála után a novellista elkísérte az özvegy Costanza Rangonit [[Bordeaux]] környékére, Bassensba, ahol a dominikánus nyugalmasan éldegélt, írogatva, 1542-től egészen haláláig. Ebben az időben kevésbé volt a lelkek pásztora, inkább magának és múzsáinak élt, verseket és prózákat alkotott, létrehozta és javítgatta novelláit. Átmenetileg a közeli Agen püspökeként is tevékenykedett.
 
== A Cinquecento Boccacciója ==