|
== Életmódja ==
A folyami rák tiszta folyóvizek és [[tó|tavak]] lakója, ahol a parti üregekben és kövek alatt él.
A folyami rák tiszta folyóvizek és [[tó|tavak]] lakója, ahol a parti üregekben és kövek alatt él. Ivaréretté válásuk után (4. év) növekedésük során a nőstény kétszer, a hím egyszer vedlik évente. A régi páncélból kibújt rák bőre puha, ezért veszélyeknek is jobban ki van téve ebben az időszakban. Akár 20 évet is élhetnek. A vedlésben lévõ rákot hívjuk vajráknak. Ilyenkor gyenge és védtelen, s még fajtársainak is áldozatul eshet (kannibalizmus). Létfontosságú szervei az ollói, melyekkel vízinövényeket, -csigákat, -férgeket, kagylókat, apró halakat zsákmányol, de megeszi a dögöt is. Elméletileg mindenütt otthon lehet, ahol oxigéndús, lassú folyású folyók, patakok vannak, de megtalálható jó vízminõségû tavakban is. Elsõsorban az olyan vízszakaszokat kedveli, ahol vízre hajló ágak, belógó gyökerek találhatók. A nappalt rendszerint a maga készítette üregben tölti. Fõleg éjszaka aktív. Színével alkalmazkodni tud a környezetéhez. Partra kerülésekor teste kiszáradásáig képes légköri levegõvel is megélni. A vízfenéken, ágakon másznak, hátrafelé csak meneküléskor haladnak a potrohuk "alácsapásával" Természetes ellenségeik a vízi madarak és emlősök, valamint különféle halak. A kisebb példányoknak kövek, fatörzsek és egyéb víz alatti tárgyak nyújtanak menedéket. A nagyobb példányok a meder oldalába mélyített járataikban rejtőzködnek. A rákok színére nagy befolyással
van a tartózkodási hely és a vízfenék színe.
Droescher szerint a folyókban élő rákok inkább
barnás színűek, míg a tavakban tartózkodók testszíne
zöldebbé, vagy világosabbá változik át. Nem
ritkák a kék, sőt az egészen vörös színű rákok sem. Vedléskor, de már néhány nappal a vedlés
előtt is, a rák étvágytalan, lábait egymáshoz dörzsöli,
majd hatalmas erőfeszítéssel elszakítja azokat
a szalagokat, amelyek kemény vázát testének lágy
részéhez fűzik s lassan kibújik régi bőréből. A megvedlett
ráknak egész teste lágy, puha és fehér szinű,
azért közönségesen csak „vajrák"-nak hívják. A vajráknak
azonban néhány nap múlva újra kemény
lesz a bőrváza, mert abba különböző mészsók rakódnak
le. A bőrváz megkeményedéséhez a szénsavas
meszet a gyomorban levő szénsavas mész konkrementrumok,
közönségesen „rdfeszem"-ek szolgáltatják,
amelyek leesnek a gyomor faláról s a gyomorban
feloldódva a lágy bőrbe kerülnek. Amíg a vajrákok
bőre újra meg nem keményedik, azok üregekbe
rejtőznek el, nehogy ellenségeik zsákmányául essenek. A hímek és nőstények
nemcsak nagyság tekintetében különböznek egymástól
(hímek nagyobbak, mint a nőstények), hanem
a hímek ollói is aránytalanul nagyobbak testük nagyságához
viszonyítva, mint a nőstényeké. Ezenkívül
a hímek első pár úszó lába kampószerűleg fölfelé
hajlik, míg ez a nőstényeknél egészen hiányzik.A folyami rákok
nappal parti lyukakban,
kövek között, növényi gyökerek alatt tartózkodnak vagy be ássák magukat az iszapba. Úgy a közönséges folyami rák, mint fajrokona a kecskerák
igen szereti a csöndesen folyó, középmély árnyé
kos vizet, amelynek partja agyagos, meszes és nagyszámú
gyökér járja azt át. A vízpartba lyukat készít,
amelynek bejárójánál lesi zsákmányát. A folyami rákok étvágya
a legnagyobb tavasszal és a vedlés után. Tél felé
étvágyuk csökken, erős hidegek alkalmával télen egy
általában nem is táplálkoznak vagy téli álmot alszanak. Lágyfenekű
iszapos, homokos vizet a rák szereti. A kövek közt bujkál, talán nem szereti az erős áramlatot és csak éjszaka indul aktívan táplálék után kutatni.
A szaglása jó, de a látása nem kell hogy annyira jó legyen, éjjel úgysem látna semmit. Van neki két tapogató csápja, amivel a földet matatja, és ha hozzáér vele egy kajához, örül és odaszalad.
== Szaporodása ==
Gonadjaik a szív alatt, a bélcső felett helyezkednek el.
Rejtélyes vízi életmódja miatt szaporodásbiológiája tartogathat még meglepetéseket. Általában szeptember-októberben párzik. A nõstény november-decemberben 70-250 petét rak, és gyorsan szilárduló anyaggal a potroh úszólábaihoz erõsíti. A petékbõl dekapodit-lárvákként kelnek ki az utódok. Ameddig szíkanyaguk tart, ollóikkal az anyaállatba kapaszkodnak, s csak késõbb válnak önállóvá. A fiatal példányok 3-4 évesen válnak ivaréretté. Az utódok május és július között kelnek ki, s mindenben hasonlítanak a kifejlett állathoz. Ezután még 14 napig maradnak az anyaállat testén.
A petefészek (ovarium) páros szerv, vékony falán átlátszanak a narancssárga peték. A rövid, izmos falú páros petevezető (oviductus) a 3. pár járóláb (a 6. torszelvényen) tőízén nyílik a szabadba.
A hímek ivarszerve a háromlebenyű, sárgásfehér here (testis). Ebből kétoldalt páros, kanyargós, fehér színű ductus deferens indul ki, melynek izmos falú végső része az ondókilövellő cső. A hímivarnyílás az 5. pár járóláb tőízén van (a 8. torszelvényen).
A hím a ductus deferens váladékával összetapasztott hímivarsejt adagot, a spermatophorát a cső alakú párzószervé módosult 1. és 2. potrohlábával tapasztja a nőstény ivarnyílásának közelébe.
A nőstény a potrohát a tor alá hajtva a petevezető váladékával feloldja a spermatophorát, és megkezdi a peték lerakását, melyek a spermatophorából kiszabadult spermiumokkal találkozva megtermékenyülnek.
200-300 petét rak le a nőstény, melyeket a peterakással egyidejűleg elválasztott, először ragadós, majd vízben megszilárduló fonalak kötnek egymáshoz és a potrohlábakhoz.
Az anyaállat tavaszig a potrohlábain hordozza a megtermékenyített petéket. A lábak mozgatása biztosítja a peteburkon belül fejlődő embriók megfelelő oxigénellátását, de így is csak 20 kisrák kel ki.
A frissen kikelt rákok szelvényszáma teljes, minden testrészük kialakult, külalakjuk csaknem azonos a felnőtt állatokéval. Nincs lárvalak, epimorfózissal (kifejlés) fejlődnek.
Később elhagyják anyjuk potrohát és önálló életet kezdenek. Növekedési és vedlési periódusok váltják egymást. A 4. évre válnak ivaréretté, innentől kezdve a nőstények évente kétszer, a hímek egyszer vedlenek.
== Forrás ==
| 