|
=== A képzés módja szerint ===
A képzés módja szerint a mássalhangzó lehet:
* [[zárhang]] ''(okkluzíva'' vagy ''plozíva)'': ejtésekor a hangképző szervek a levegő útját teljesen elzárják, majd hirtelen kiengedésével képződik a hang (zárhangok: ''p, t, k, b, d, g, gy, ty)'';
* [[réshang]] ''(frikatíva)'': képzésekor a levegő kiáramlása a hangképző szerveken keresztül folyamatos (réshangok: ''f, v, sz, z, s, zs, h, j'' stb.);
* [[zár-rés hang]] ''(affrikáta)'': összetett hang, amelynek képzésekor egy zárhang után közvetlenül egy réshangot ejtünk (zár-réshangok: ''cs, dzs, c, dz)'';
* [[folyékony hangok]] ''(likvidák)'': speciális réshangok, amelyek a következő csoportokra bonthatók:
** [[oldalréshang]]: a nyelv hegye a szájpadlást érinti, miközben a két oldalán a levegő kiáramlik; ide tartozik az ''l'' hang;
** [[pergőhang]]ok ''(tremulánsok)'': a nyelvhegy pergetésével képezzük őket; ide tartoznak az ''r''-szerű hangok:
*** ''egyperdületű'' vagy ''egyszerű pergőhang'', újabban [[legyintőhang]] ''(flap)'': az egyszerű rövid ''r'' hang, mint az ''ember'' szóban;
*** ''többperdületű'' vagy ''többszörös pergőhang (trill)'': hosszú pergetett ''r'' hang, mint az ''arra'' szóban.
* [[orrhang]] ''(nazális)'': olyan zárhang, amelynek ejtése közben a levegő az orron át áramlik ki (orrhangok: ''m, n, ny)''.
* [[közelítőhang]] ''(approximáns)'': a zárhang és a réshang közötti hang; a hangképző szervek nem zárják el teljesen a kiáramló levegő útját, csak közelítenek egymáshoz; tulajdonképpen lazán ejtett zárhang/réshang. A magyarban ilyen mássalhangzó nincs, de például ilyen az angol ''w'', vagy a spanyolban a szóközi ''b'' vagy ''v''.
=== A képzés helye szerint ===
A képzés helye szerint a következő mássalhangzókat különböztetjük meg:
* [[Labiális hang|labiális]] ''(ajakhang)'': ejtésében az ajkak működnek közre. Ezen belül lehet:
** labiodentális ''(fog-ajak hang): képzése a felső fogsorral és az alsó ajakkal történik ''(f, v)'';
** bilabiális ''(ajak-ajak hang)'': képzése az alsó és a felső ajkakkal történik ''(p, b, m)'';
* [[dentális]] ''(foghang)'': képzésében a nyelv és a fogak vesznek részt (pl. ''t, d, sz)'';
* [[interdentális]] ''(fogközi hang)'': képzése a két fogsor között történik. A magyarban ilyen nincs, de nagyon sok [[Indoeurópai nyelvcsalád|indoeurópai nyelvben]] létezik (pl. [[Angol nyelv|angol]], [[Spanyol nyelv|spanyol]], [[Görög nyelv|görög]] stb.);
* [[alveoláris]] ''(fogmederhang)'': képzése a nyelv a felső fogínyhez történő érintésével történik (pl. ''n, l)'';
* [[posztalveoláris]] (vagy ''prepalatális)'': a fogmeder és a szájpadlás között képzett mássalhangzó ''(s, zs)'';
* [[palatális]]: a szájpadlás legmasabb részén képzett mássalhangzó ''(j, ny, ty, gy, cs, dzs)'';
* [[veláris]] ''(hátsó ínyhang)'': a hátsó szájpadláson képzett hang ''(k, g, ch,'' illetve az ''n'' a ''k'' és a ''g'' előtt'')'';
* [[faringális]] ''(garathang)'': az előbbinél még hátrább képzett mássalhangzó (pl. a [[Német nyelv|német]] ''ch''-t így ejtik a ''nacht'' szóban);
* [[uvuláris]]: a nyelvcsap pergetésével képzett hang (pl. a [[Francia nyelv|francia]] „raccsoló” ''r)'';
* [[glottális]] ''(hangszalagréshang)'': ''h'' és a glottális stop.
=== A hangszalagok működése szerint ===
A hangszalagoknak a képzésben való részvétele alapján a mássalhangzó lehet:
* zöngés: képzésekor a hangszalagok rezegnek, például ''m, n, ny, j'' (és ''ly''), ''l, r, b, d, g, gy, dz, dzs, z, zs, v''
* zöngétlen: ejtésükkor a hangszalagok nem rezegnek, például ''p, t, k, ty, c, cs, s, sz, f, h''
=== Egyéb jellemzők ===
A fenti, általános csoportosításon belül nyelvjárásokban, illetve más nyelvekben ezen kívül sokféle másodlagos ejtésváltozat is előfordulhat a különféle ejtéskísérő-jelenségektől függően: ilyenek például a hehezetes mássalhangzók (régi indoeurópai nyelvekben, valamint az újind és [[germán nyelvek]]ben gyakoriak), az enfatizált mássalhangzók (főleg a [[sémi nyelvek]]ben fordulnak elő), ''retroflex'' vagy ''kakuminális'' – a nyelvhegy visszafordításával ejtett – mássalhangzók (sok magyar nyelvjárásban ejtik így a ''t, d'' hangokat), ''ejektív'' (nagy nyomatékkal ejtett) mássalhangzók stb.
== A mássalhangzók meghatározása ==
Egy-egy mássalhangzót a fentebb felsorolt tulajdonságok alapján – zöngésség, képzés helye, képzés módja – definiálhatunk, amelyből a nyelvészek számára pontosan kiderül, hogy melyik hangról van szó. Ha például az ''m'' hangot akarjuk meghatározni, akkor ez egy ''zöngés ajak-ajak-orrhang'' vagy tudományosan ''zöngés bilabiális nazális''. Hasonlóképpen, ha azt a definíciót olvassuk valamelyik nyelvészeti szakirodalomban, hogy ''zöngétlen fogréshang'' vagy ''zöngétlen dentális frikatíva'', abból rögtön meg tudjuk mondani, hogy az ''sz'' hangról van szó; és így tovább.
== A mássalhangzók kapcsolódási törvényei a magyarban ==
{{szakasz-csonk}}
Részleges hasonulás: Azt a jelenséget, amikor az egymás mellett álló két mássalhangzó közül az egyik a másikhoz zöngésség tekintetében hasonlóvá válik, zöngésség szerinti részleges hasonulásnak nevezzük.
Teljes hasonulás: 1. Írásban jelölt: Azzal
== Lásd még ==
[http://diakseged.hu/magyar-nyelvtan/massalhangzotorvenyek/ Mássalhangzótörvények]<br />
[[Magyar mássalhangzók]]
== Felhasznált irodalom ==
{{VNY}}
| 