„Amerikai folyamirák” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Címke: Hullámos ő – kalapos ű |
||
27. sor:
== Életmódja ==
Ez a faj a betegséggel szemben – melynek okozója a [[Saprolegniaceae]] családba tartozó [[Aphanomyces astaci]] nevű [[gombák|gomba]] – teljesen immunis. Az amerikai folyamirák a szennyezett vizet is tűri nemcsak éjjel hanem nappal is jár táplálék után. Akár 20 évet is élhetnek. A vedlésben lévõ rákot hívjuk vajráknak. Ilyenkor gyenge és védtelen, s még fajtársainak is áldozatul eshet (kannibalizmus). Létfontosságú szervei az ollói, melyekkel vízinövényeket, -csigákat, -férgeket, kagylókat, apró halakat zsákmányol, de megeszi a dögöt is. Elméletileg mindenütt otthon lehet, ahol oxigéndús, lassú folyású folyók, patakok vannak, de megtalálható jó vízminõségû tavakban is. Elsõsorban az olyan vízszakaszokat kedveli, ahol vízre hajló ágak, belógó gyökerek találhatók. A vízfenéken, ágakon másznak, hátrafelé csak meneküléskor haladnak a potrohuk "alácsapásával" Természetes ellenségeik a vízi madarak és emlősök, valamint különféle halak. A kisebb példányoknak kövek, fatörzsek és egyéb víz alatti tárgyak nyújtanak menedéket. A nagyobb példányok a meder oldalába mélyített járataikban rejtőzködnek. A rákok színére nagy befolyással van a tartózkodási hely és a vízfenék színe. Droescher szerint a folyókban élő rákok inkább barnás színűek, míg a tavakban tartózkodók testszíne zöldebbé, vagy világosabbá változik át. Nem ritkák a kék, sőt az egészen vörös színű rákok sem. Vedléskor, de már néhány nappal a vedlés előtt is, a rák étvágytalan, lábait egymáshoz dörzsöli, majd hatalmas erőfeszítéssel elszakítja azokat a szalagokat, amelyek kemény vázát testének lágy részéhez fűzik s lassan kibújik régi bőréből. A megvedlett ráknak egész teste lágy, puha és fehér szinű, azért közönségesen csak „vajrák"-nak hívják. A vajráknak azonban néhány nap múlva újra kemény lesz a bőrváza, mert abba különböző mészsók rakódnak le. A bőrváz megkeményedéséhez a szénsavas meszet a gyomorban levő szénsavas mész konkrementrumok, közönségesen „rdfeszem"-ek szolgáltatják, amelyek leesnek a gyomor faláról s a gyomorban feloldódva a lágy bőrbe kerülnek. Amíg a vajrákok bőre újra meg nem keményedik, azok üregekbe rejtőznek el, nehogy ellenségeik zsákmányául essenek. A hímek és nőstények nemcsak nagyság tekintetében különböznek egymástól (hímek nagyobbak, mint a nőstények), hanem a hímek ollói is aránytalanul nagyobbak testük nagyságához viszonyítva, mint a nőstényeké. Ezenkívül a hímek első pár úszó lába kampószerűleg fölfelé hajlik, míg ez a nőstényeknél egészen hiányzik. A vízpartba lyukat készít, amelynek bejárójánál lesi zsákmányát. Az amerikai folyami rákok étvágya a legnagyobb tavasszal és a vedlés után. Tél felé étvágyuk csökken, erős hidegek alkalmával télen egy általában nem is táplálkoznak vagy téli álmot alszanak. Lágyfenekű iszapos, homokos vizet a rák szereti. Színével alkalmazkodni tud a környezetéhez. Partra kerülésekor teste kiszáradásáig képes légköri levegõvel is megélni. Az amerikai folyami rákok nappal parti lyukakban, kövek között, növényi gyökerek alatt tartózkodnak vagy be ássák magukat az iszapba. A nappalt rendszerint a maga készítette üregben tölti. A kövek közt bujkál, talán nem szereti az erős áramlatot éjszaka és nappal indul aktívan táplálék után kutatni. A szaglása jó, de a látása nem kell hogy annyira jó legyen, éjjel úgysem látna semmit. Van neki két tapogató csápja, amivel a földet matatja, és ha hozzáér vele egy kajához, örül és odaszalad. Az amerikai folyami rák kifejezetten vándorló, agresszíven terjeszkedő faj. Életfeltételei nagyon hasonlítanak a nemes rákéihoz. Gyorsabban szaporodik, mint a konkurens nemes rák, és csaknem kétszer annyi petét rak, mint az. Az amerikai folyami rák (a cifrarákhoz hasonlóan) ellenáll a rákpestis kórokozójának. E nagy termetű faj egyes példányainak testhossza a 15 centimétert is elérheti, erőteljes ollói még ennél is nagyobbnak mutatják. A színe vörösesbarnától sötétbarnáig változik, hátpajzsának oldala sima, szemcsék és tüskék nincsenek rajta. Megtévesztésig hasonlít a nemes rákhoz, de néhány bélyeg alapján biztosan elkülöníthető attól. Legjellemzőbb bélyege az ollóízületnél levő fehér-türkizkék folt (innen a jelző elnevezés). Robosztus, sima felszínű ollóinak formája is eltér a nemes rákétól: a rögzített ollórészen belül csak egy dudort találunk, az olló külső széle ívelt, nincs rajta homorú rész. A potrohlemezei is szélesebbnek tűnnek a nemes rákénál. Az amerikai folyami rák jelenleg a legelterjedtebb idegen rák Európában.
== Szaporodása ==
| |||