„Montanizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
10. sor:
Híveit jóslatai beteljesedésének elmaradása sem ingatta meg és nem tántorította el. A korai kereszténység kompromisszumra hajló rétege elvetette a világ végének tanítását; a montanizmust a kis-ázsiai püspökök két zsinatban megvizsgálták (160-170) és elutasították azt. <ref name="ReferenceP"/> Miután az egyház kizárta őket, új egyházzá szervezkedtek.
A montanista egyházban a szigorú egyházfegyelem, az önmegtartóztató élet, az új kinyilatkoztatások iránti fogékonyság és a világ végére való beállítottság voltak a sarkalatos tanítások. <ref>Szimonidesz Lajos: Zsidóság és kereszténység</ref> A keresztény [[Etika (vallás)|erkölcs]]öket is rendkívül szigorúan vették. A házastárs halála utáni második házasságot eltiltották, szigorú és hosszú [[böjt]]öket rendeltek el, a nagy bűnösöket egyházukból örökre kizárták és az üldözések idején keresték a [[vértanú]]ságot. <ref name="ReferenceP">Pallas Nagylexikon</ref> Elvetették az akkoriban kialakuló [[püspökség]] intézményét is; ezért is nem találhatott megértésre a kiépülő egyházi rendszer részéről. <ref>Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980</ref>
Tanítása, melyet a 2. század közepe felé kezdett terjeszteni, Phrügiában bő talajra talált, a 6 század elejére azonban már teljesen elenyészett. Követőinek sorából kiemelkedő [[Quintus Septimius Florens Tertullianus|Tertullianus]], akit a megalkuvásokkal gyökeresen szakító komoly életük hódított meg. Írásaiban buzgón védelmezte a montanizmust.
| |||