„VII. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Élete: jav, kieg.
21. sor:
==Élete==
 
Családi néven ''Luigi Barnaba Chiaramonti, gróf''. 1758-ban a [[bencések|Benedek-rendiek]] szerzetébe lépett, [[1775]]-ben apát, imolai[[Imola püspök(Olaszország)|Imola]] püspöke, [[1785]]-ben [[bíboros]] lett;. pápáváPápává az Albani bíboros által [[Velence (Olaszország)|Velencébe]] összehívott konklávéban választották meg 1800. március 14-én, mireezután bevonult a franciák által otthagyott Rómába. A [[francia forradalom]] legyőzése után [[I. Napóleon francia császár|Napóleon]]Napoléon konkordátumot kötött vele 1801-ben, amelynek értelmében a katolikus vallást visszaállították és az egyházmegyék új felosztását megerősítették. 1804. december 2-án [[PárizsBonaparte]]ban Napóleont császárrá fölkente; de a szertartás alatt Napóleon maga tette fejére a császári koronát. Nemsokára, mivel a pápa nem akarta a császár megsemmisíteni öccsének, Jeromosnak házasságát, amelyet egy protentáns nővel kötött, s vele védő- és támadó-szövetségre lépni vonakodott, megszállotta a pápai területet, majd Rómát is. A pápa 1809. junius 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon Radet tábornok által elfogatta és Savonába vitette, a pápaiköztársaság államotElső pedig 1810. február 2-án kelt határozattal a francia birodalomba bekebelezte. A császár a fogoly pápának konkordátumot ajánlott, hogy államfői jogairól mondjon le, Párizsba tegye át székhelyét és hogy tőle fizetést fogadjon el. A pápa az ajánlatokat visszautasította, mireKonzulja [[Fontainebleaukonkordátum]]-baot hurcolták. Itt egy színleg ideiglenes konkordátumot írattakkötött vele alá, de megtudván a pápa, hogy ez állandó intézkedés akar lenni, visszavonta. Napóleon a [[lipcsei csata]] után 1814. január 231801-án szabadon bocsátotta a pápátben, akiamelynek a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napoleon ismét kezeibe ragadtaértelmében a hatalmat,katolikus Muratvallást az Egyházi Államba tört. Piusz [[Genova|Genovába]] menekült, de nemsokára visszatérhetettvisszaállították és haláláig békében kormányozhatta az egyházat.egyházmegyék Őúj állítottafelosztását vissza a jezsuita rendet.<ref>V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815)megerősítették.</ref>
 
[[Fájl:Sir Thomas Lawrence - Pope Pius VII (1742-1823) - Google Art Project.jpg|right|bélyegkép|200px|[[Thomas Lawrence]]: VII. Piusz pápa]]
1804. december 2-án a pápa [[Párizs]]ban császárrá kente fel Napóleont; de a szertartás alatt Napóleon maga tette fejére a császári koronát. Később a pápa nem akarta megsemmisíteni a császár öccsének, [[Jérôme Bonaparte|Jérôme-nak]] házasságát, amelyet egy angol protestáns nővel, [[Elizabeth Patterson]]nal kötött, és vonakodott védő- és támadó-szövetségre lépni a császárral, ezért Napóleon megszállta a [[pápai állam]] területét, majd magát Rómát is. A pápa 1809. június 11-én kiközösítéssel válaszolt, mire Napóleon Radet tábornok által elfogatta és [[Savona|Savonába]] vitette, a pápai államot pedig 1810. február 2-án kelt határozattal a francia birodalomba bekebelezte. A császár a fogoly pápának új konkordátumot ajánlott, hogy államfői jogairól mondjon le, Párizsba tegye át székhelyét és hogy tőle fizetést fogadjon el. A pápa az ajánlatokat visszautasította, mire [[Fontainebleau]]-ba hurcolták. Itt egy színleg ideiglenes konkordátumot írattak vele alá, de megtudván a pápa, hogy ez állandó intézkedés akar lenni, visszavonta. Napóleon a [[lipcsei csata]]vesztés után 1814. január 23-án szabadon bocsátotta a pápát, aki a nép örömujjongása közt vonult be Rómába. Amikor Napóleon ismét kezeibe ragadta a hatalmat, [[Joachim Murat]] marsall betört a [[pápai állam]] területére. Piusz [[Genova|Genovába]] menekült, de Napóleon és Murat bukása után visszatérhetett és haláláig békében kormányozhatta az egyházat. Ő állította vissza a [[Jézus Társasága|jezsuita rend]]et.<ref>V. ö. Storia del pontificato di Pio VII. (Velence, 1815).</ref>
 
{{csonk-Olasz életrajz}}