„Móksa” változatai közötti eltérés

158 bájt hozzáadva ,  7 évvel ezelőtt
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
19. sor:
A [[szamádhi]]t, Istennel való egyesülést semmi sem idézi elő olyan biztosan és gyorsan, mint az Isten iránti odaadás. Az elszigeteltségnek, az Istentől való elszakadásnak igazi oka az avidjá (a tudatlanság), amely az egyéni létformában, az Énben külön valóságot lát. Az Isten iránti odaadás tüzében elhamvad az önös Én, az igazi akadály megszűnik és nem áll már a lélek és Isten közé; az eredendő egység helyreáll köztük, hiszen lényegében egyek. Az így felszabadult embert bhakti-[[jógi]]nak nevezik.<ref name="Baktay Ervin: A diadalmas jóga"/> A védikus irodalom alapján az embernek felül kell kerekednie az "''én''" + "''enyém''" hamis téveszméin.<ref>http://bhf.hu/hu/system/files/Vedikus_filozofia_tanfolyami_jegyzet_2016.pdf</ref>
 
A [[Jóga|jógá]]ban általánosan elfogadott, hogy sok út vezet a megvilágosodáshoz és a megszabaduláshoz, de valójában csak pár fő út létezik.
A krija-jóga módszere a [[Tapasz (hinduizmus)|tapasz]] (önfegyelem, önmegtagadás), a [[szvádhjája]] (öntanulmányozás, önnevelés és a szent iratok tanulmányozása) és az ísvara-pranidhána (Isten iránti teljes odaadás) együttes alkalmazásával juttat el a megszabaduláshoz.<ref>Rafael József: A tradicionális jóga rendszere</ref> A klasszikus [[jóga]] rendszere ezt nyolc fokozaton keresztül kívánja megvalósítani. A nyolc fokozat azt is jelenti, hogy hogy valamennyi fokozatot párhuzamosan és rendszeresen gyakorolni kell. Ezek:
[[jama]] = erkölcsi tilalmak; [[nijama]] = erkölcsi kötelességek; [[ászanák]] = sajátos testhelyzetek; [[pránájáma]] = légzésszabályozás; [[pratjáhára]] = a tudat visszavonása a külvilágról; [[Dhárana|dháraná]] = koncentráció, szellemi összpontosítás; [[Dhjána (hinduizmus)|dhjána]] = szellemi elmélyedés, meditáció; [[szamádhi]] = a szellemi elmélyedés olyan szintje, amelyben az észlelés alanyának és tárgyának egysége tapasztalható.<ref name="ReferenceA"/> A [[Átman|lélek]] vándorlása mindaddig folytatódik az újjászületések (szanszára) láncolatán át - nem tudni hány életen keresztül - amíg teljességgel meg nem szabadul a tisztátalanságaitól, s a [[jóga]] által igaz és tökéletes tudásra nem tesz szert a múlhatatlan Lélekről, hogy elérje a végső megszabadulást, s tökéletes és végtelen boldogságot élvezzen, egyesülve a világlélekkel, [[Brahman]]nal. Ekkor hagyja abba a vándorlást. Ez az állapot a [[nirvána]].<ref>Srí Szvámi Sivánanda: Utak a boldogsághoz, Reinkarnáció,</ref>