„Gustav Heinemann” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
44. sor:
1952-ben kilépett a Kereszténydemokrata Unióból és új pártot alapított, az Össznémet Néppártot (Gesamtdeutsche Volkspartei), ami 1957-ben megszűnt. Ezt követően [[Németország Szociáldemokrata Pártja|Németország Szociáldemorata Pártjának]] lett a tagja, és újra képviselő a [[Bundestag]]ban. 1958. január 23-án heves parlamenti vitában Adenauer szemére vetette, hogy rossz külpolitikát folytat, amellyel veszélyezteti a német újraegyesítést. Adam Rapacki, lengyel külügyminiszter javasolta az [[Egyesült Nemzetek Szervezete|ENSZ]] közgyűlésén, hogy [[Lengyelország]]ot, [[Nyugat-Németország|Nyugat-]] és [[Német Demokratikus Köztársaság|Kelet-Németországot]] atommentes övezetté nyilvánítsák. Heinemann a javaslatban a kelet–nyugati párbeszéd elindításának lehetőségét látta. 1961-ben, közvetlenül a [[Berlini fal]] felépítése után úgy nyilatkozott, hogy a [[Brandenburgi kapu]]nál Adenaeur megkapta a választ Németország-potitikájára. 1964-ben [[Moszkva|Moszkvába]] látogatott [[Eugen Kogon]] történésszel.
1966-ban igazságügyi miniszterré nevezték ki [[Willy Brandt]] ajánlására [[Kurt Georg Kiesinger]] kormányában. Jelentős [[büntetőjog]]i reformot sikerült véghezvinnie. Kiállt a gyilkosság, és különösen a náci büntettek elévülési idejének eltörléséért. 1969. március 5-én Németország elnökévé választották. Külfüldön pozitívan fogadták Heinemann személyét. Támogatta Willy Brandt új keleti politikáját. Egyik legfontosabb feladatának tartotta, hogy honfitársait polgári viselkedésre és cselekvésre tanítsa, hogy aktívan kiálljanak a [[demokrácia (politikai rendszer)|demokráciáért]], [[jogállam|jogállamiságért]] és a társadalmi igazságosságért.
==Források==
| |||