„Müncheni repülőtéri katasztrófa” változatai közötti eltérés

A gépet [[Belgrád]]ba Thain vezette, de azt onnan való hazatérés előtt átadta Rayment másodpilótának.<ref>Morrin, p. 79.</ref> A kényszerű leszállás és tankolás után február 6-án délután 14:19-kor adta meg az irányírótorony a felszállási engedélyt, aminek érvényes engedélye 14ː31-ig volt érvényes.<ref>Morrin, p. 97.</ref> Rayment abbahagyta a művelet végrehajtását miután Thain észlelte, hogy a nyomásmérő furcsán ingadozik illetve a motor is zörgő hangot adott ki gyorsítás közben. Három perccel később újabb felszállási kísérlet következett, de azt mindössze 40 másodperc után félbeszakították.<ref>Morrin, pp. 99–100.</ref> Az utasok ezután elhagyták a repülőt, és mivel időközben erős havazás vette kezdetét, a személyzet is várakozni kezdett. Úgy tűnt aznap már nem indulnak útnak, [[Duncan Edwards]] a következő táviratot továbbította házvezetőjének [[Manchester]]be: "Minden járatot töröltek, holnap repülünk. Duncan."<ref>Barnes et al., p. 16.</ref>

 

 

Néhány játékosnak rossz előérzete volt, [[Billy Whelan]] például azt mondta: "Lehet, hogy ez lesz a halálunk, de én készen állok." Mások, így [[Duncan Edwards]], [[Tommy Taylor]], [[Mark Jones (labdarúgó, 1933)|Mark Jones]], [[Eddie Colman]] és [[Frank Swift]] a gép hátsó felén foglaltak helyet, gondolván, hogy ott nagyobb biztonságban vannak. Miután mindenki a fedélzeten volt 14:56-kor a gép újra elindult,<ref>Morrin, p. 107.</ref> immáron megkezdve a harmadik felszállási kísérletet. A kifutópálya és a műszerek ellenőrzése után Thain és Rayment megkezdték a manővert 15:02-kor,<ref name="morrin_108">Morrin, p. 108.</ref> majd egy perc múlva a műszerek és a motorok vibrálásáról értesítették az irányítást.<ref name="morrin_108"/>