„Telefonhálózat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló |
|||
5. sor:
A '''telefonhálózat''' feladata, hogy kapcsolatot teremtsen a telefonkészülékek között. Kezdetben ez egyvezetékes '''légvezetékes''' összeköttetés volt hasonlóan a távíróhoz. A visszavezetést földeléssel oldották meg. Ilyen volt az első budapesti telefonhálózat is. Az akkoriban a városokban elterjedő villamosok szikrázása nagyon lerontotta a beszédminőséget, ezért a kétvezetékes összeköttetéseket kellett alkalmazni. [[Puskás Tivadar (mérnök)]] és társai révén elterjedő [[telefonközpont]]ok lehetővé tették a koncentrált vonalvezetést, azaz egy irányban sok vezeték mehetett, amelyet [[kábel]]lel oldottak meg. Kezdetben szimultán összeköttetések is voltak, azaz egyidőben távíró és telefon összeköttetés, de ez is csak a beszédminőség rovására ment. A rohamosan jelentkező igények kielégítésére különböző megoldásokat alkalmaztak. A ''fantomizálás'' indukciós tekercsek segítségével két vonalpáron három beszélgetést tett lehetővé.
A másik probléma a nagy távolságú összeköttetés volt. Krarup dán mérnök olyan kábelt fejlesztett ki, ahol a rézvezetékre nagyon sűrű menettel acéldrótot tekert. [[Mihajlo Pupin]] Amerikában élő szerb mérnök elméleti számításai alapján pupincsévéket, más néven pupinfazekakat alkalmaztak még a tengeralatti kábelekben is. Az indukciós tekercsek induktív ellenállása kiegyenlítette a párhuzamosan futó kábelerek között jelentkező kapacitív ellenállást.
A csatornák kialakítása megsokszorozta a kábelek teljesítőképességét. A beszéd átviteli útját 300 [[Hertz|Hz]]–3,4 kHz között határozták meg. Így 4 kHz-ként egymástól független beszélgetések történhettek egy érpáron.
| |||