„Bolgárszeg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a koord |
|||
42. sor:
[[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] [[1701]]-ben engedélyezte a bolgárszegi kereskedőknek, hogy a Belvárosban házat vehessenek, építkezhessenek és kereskedhessenek. A brassói magisztrátus azonban nem ismerte el ezt a privilégiumot, mert csak a cseh–osztrák kancellária adta ki és nem hirdették ki hivatalos úton. [[Olténia]] osztrák elfoglalása után a [[Szent Miklós-templom (Brassó)|brassói ortodox egyházat]] a [[Râmnicu Vâlcea|râmnic]]-i püspökség, később a [[karlóca]]i metropólia fennhatósága alá helyezték. [[1761]] augusztus végén [[Adolf Nikolaus Buccow|Bucow]] Bolgárszegen személyesen iktatta be [[Dionisije Novaković]] budai szerb püspököt az erdélyi ortodoxok püspöki székébe. A helyi hívek előbb megeskették rá, hogy nem fog [[román görög katolikus egyház|uniálni]].
[[1777]]-ben a bolgárszegi románok megkapták az önálló bíróállítás és a Belvárosban való kiskereskedelem jogát – [[II. József magyar király|II. József]] halála után azonban ezeket a jogokat elveszítették. Jórészt itt húzták meg magukat az [[1821]]-es [[havasalföld]]i [[Tudor Vladimirescu]]-féle és a [[moldva]]i görög felkelés elfojtása után menekülők. A gazdagabb [[bojár]]ok ezt annál is könnyebben megtehették, mert sokuk házat tartott fenn Bolgárszegen. Ugyanebben az évben választották be az első román szomszédatyát az egyik bolgárszegi szász [[Szomszédság (erdélyi szászok)|Nachbarschaftba]]. Szász mintára azonban a románok is szomszédságokba ''(vecinie)'' tömörültek (négy ilyen létezett: ''Roamuri, Cacova, Tocile'' és ''Coasta'').<ref>[http://mek.oszk.hu/01600/01677/01677.pdf Hajdú Farkas Zoltán: ''Székelyek és szászok.'' Marosvásárhely, 2001, 84. o.]</ref> [[1847]]-ben 74 bolgárszegi kereskedő adott át kérvényt [[Andrei Șaguna|Șagunának]] a [[szászföld]]i románság egyenjogúsításáról.
[[1779]] és [[1782]] között 1348 adózó közül 1031 volt román, 242 szász, 54 cigány és 21 magyar.
| |||