A lemez legősibb része a Kanadai- avagy Laurenciumi-pajzs, amely több kratonból épült fel az [[Archaikum|ősidő]] folyamán. Ez a pajzsterület igen nagymértékű stabilitást mutatmutatott az elmúlt 600 millió évben, csupán emelkedett és süllyedt. A pajzs északi területeit a [[Jégkorszak (egyértelműsítő lap)|jégkorszak]] kihámozta fedő üledék alól, míg a déli részen igen vastag, korszakon átívelő üledéksor található. Az [[Paleozoikum|óidő]]<nowiki/>ben először a [[Kaledóniai-hegységrendszer]]<nowiki/>hez tartozó hegyek gyűrődtek fel az akkori ős-Európa, vagyis Fenoszarmácia a kontinensnek ütközésével. Ezek a hegyek alkotják a mai [[Appalache-hegység]] északi részét. Ez követően [[Gondwana (őskontinens)|Gondwanagondwanai]]<nowiki/>i lemeztöredékek, majd maga a déli szuperkontinens ütközött a lemeznek, ezzel felgyűrve az Appalache-hegység további részeit, és létrehozva [[Pangea|PangeáPangeát]]<nowiki/>t. A [[Jura (időszak)|jurájurában]]<nowiki/>banelkezdelkezdett kinyílni az Atlanti-óceán, amiamely az [[Kainozoikum|újidő]] elejére leválasztjaleválasztotta a kontinenskontinenst [[Eurázsia|EurázsiáEurázsiáról]]<nowiki/>ról. Az újidőben Amerika nyugat felé haladva folyamatosan gyarapszik a nyugati peremein, köszönhetően az alábukó ősi óceáni kéreglemezeknek. Így, létrehozva így a [[Cirkumpacifikus-hegységrendszer|Pacifikus-hegységrendszer]] láncait a kontinensen. Az újidő további időszakát a medencék és parti síkságok feltöltése jellemezte, kialakítva a mai földrajzi képet.
