„Julius Eduard Hitzig” változatai közötti eltérés

'''Julius Eduard Hitzig''' ([[Berlin]], [[1780]]. [[március 26.]] – [[Berlin]], [[1849]]. [[november 26.]]) német kiriminalista, jogász, író, [[Friedrich Hitzig]] építész édesapja.

 

==Élete==

[[Halle an der Saale|Halléban]] és [[Erlangen]]ben tanult. 1808-ban Berlinben könyvkiadóüzletet alapított, melyet később bizományi üzlettel és az egyetemek számára való olvasóteremmel egészített ki. Üzlete eladása után 1815-ben a kamara-bíróságnál bűnügyi tanácsos, 1827-ben a kamarai vizsgálóbíróság elnöke lett. 1835-ben megvált szolgálatától és megalapította írói hirnevét [[Zacharias Werner|Werner]] (Berlin 1823), [[E. T. A. Hoffmann|Hoffmann]] (u. o. 1823, 2 kötet) és [[Adelbert von Chamisso|Chamisso]] (Élete és művei, Lipcse 1839-42, 2 kötet) barátairól írott életrajzaival. Häringgel együtt ő alapította meg és adta ki a ''Neuer Pitaval'' című érdekes bűneseteket tartalmazó gyűjteményt (Lipcse 1842). 1825-ben megalapította a ''Zeitschrift für die preussische Kriminalrechtspflege'' és 1828-ban az ''Annalen für deutsche und ausländische Kriminalrechtspflege'' című lapokat. 1826-tól egy ''Gelehrtes Berlin'' (Berlin, folytatta Büchner, u. o. 1834) című művet adott ki.

 

 

* {{Forrásjelzés-Pallas}}