„Kukës” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a apró
első világháború
70. sor:
Az [[újkőkorszak]]ban a mai Kukës környékén a kolshi kultúra népei éltek. Tárgyi műveltségük sajátos jegyei a mai Albánia egész területéről ismert – monokróm, esetenként fehér vonalakkal megrajzolt – vöröskerámia mellett a kávébarna ornamentikával díszített vörös agyagedények.{{refhely|Jacques 2009|:5. Vö.|Nagel 1989|:36.}} A környék első ismert [[halomsír]]jai a [[bronzkor]] során jelentek meg, amelyek közös jellemzői a kőlapokból kialakított sírkamra, a [[borostyán (fosszília)|borostyán]] sírmellékletek, valamint a temetkezési hely kerámiaedény-töredékekkel kevert földréteggel való befedése. Mindez egyfelől a mati kultúra délnyugatra húzódó területeivel mutat hasonlóságot, de az [[illírek|illír népek]] i. e. 5. századból ismert temetkezési hagyományával is rokonítható. A legkorábbi sírleletek arról tanúskodnak, hogy a vaskorig oldalfekvésben, magzati pózba rendezve hantolták el halottaikat, amit helyenként a vaskortól felváltott egy másik hagyomány: a nyújtott lábbal hanyattfekvő halottak eltemetése. A környék legjelentősebb halomsírjai a közeli Kolsh, Çinamak (67 tumulus) és [[Kruma]] határában, valamint a már koszovói oldalon lévő Këneta mellett találhatóak.{{refhely|Wilkes 1992|:45.;|Jacques 2009|:13., 27.;|Gilkes 2013|:14.}} A kőlapokból kialakított sírkamra hagyománya egészen a középkorig élt, a környékről nagy számban ismertek az albán etnicitású komani régészeti kultúrához kötődő ilyen sírhelyek.{{refhely|Jacques 2009|:153.}}
 
A település első említése 1571-ből ismert; ekkor tizenkét házhelyet számoltak össze a ''Kukufic'' néven ismert faluban. A 20. századig [[Prizren]] körzetéhez tartozó, kevésbé jelentős piachely volt. Az [[Albánia az első világháborúban|első világháborút követő]] pártpolitikai harcok során a hatalmát építgető [[I. Zogu albán király|Amet Zogolli]] ellenzékének egyik fő fészke volt a terület, ahol 1919-től a [[Muharrem Bajraktari]] vezette kukësi helyőrség tartotta fenn a rendet.{{refhely|Elsie 2010|:28.}} 1923 januárjában [[Bajram Curri]] vezetésével – [[Hasan Prishtina]] és [[Mustafa Kruja]] támogatásával – fegyveres kormányellenes felkelés tört ki a [[Gjakova]] és Kukës közötti vidéken, amelyet a Zogolli-kormány – [[Jugoszlávia|jugoszláv]] csendőrségi segédlettel – csakhamar levert.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:189.;|Pearson 2004|:201.}} 1924 májusában újabb elégedetlenségi hullám futott végig Albánián; a Bajram Curri vezette felkelők az országban elsőként ragadtak fegyvert a [[shala]]i törzsfő, [[Rexhep Shala]] felhívására, Bajraktarit és katonáit kiűzték Kukësból és átvették a település feletti hatalmat. Ennek nyomán bontakozott ki a [[júniusi forradalom (Albánia)|júniusi forradalom]], amely a kormány leváltásával és Zogolli külföldre menekülésével zárult.{{refhely|Pollo & Puto 1981|:192.;|Pearson 2004|:222.;|Elsie 2010|:28.; |Vickers 2014|:105.}}
A római időkben kis település állt Kukës helyén, az oszmán hódoltság alatt pedig ''Kukufic'' néven piachely lett. [[1924]] májusában [[Rexhep Shala]] itt hívta fegyverbe a kormányellenes felkelőket. A város elődjét, Kukës falut [[1976]]-ban vízzel árasztották el, és a mesterséges [[Fierzë-tó]] partján [[kína]]i segítséggel létesített vízerőmű körül épült fel az 1970-es években a város, ''Új-Kukës (Kukës/Kukësi i Ri)''. Ezzel egyidőben a környéken bányák nyíltak, nehéz- és könnyűipari üzemegységeket telepítettek a városba (szeszipar, rézfeldolgozó üzem, szőnyeggyár), amelyek nagy része mára bezárt. Nagy a munkanélküliség, ennélfogva az elvándorlás is, Kukës vidéke az ország legszegényebb területe. A [[koszovói háború]] idején, [[1999]]-ben több száz menekült lelt oltalomra a város körüli táborban.
 
A római időkben kis település állt Kukës helyén, az oszmán hódoltság alatt pedig ''Kukufic'' néven piachely lett. [[1924]] májusában [[Rexhep Shala]] itt hívta fegyverbe a kormányellenes felkelőket. A város elődjét, Kukës falut [[1976]]-ban vízzel árasztották el, és a mesterséges [[Fierzë-tó]] partján [[kína]]i segítséggel létesített vízerőmű körül épült fel az 1970-es években a város, ''Új-Kukës (Kukës/Kukësi i Ri)''. Ezzel egyidőben a környéken bányák nyíltak, nehéz- és könnyűipari üzemegységeket telepítettek a városba (szeszipar, rézfeldolgozó üzem, szőnyeggyár), amelyek nagy része mára bezárt. Nagy a munkanélküliség, ennélfogva az elvándorlás is, Kukës vidéke az ország legszegényebb területe. A [[koszovói háború]] idején, [[1999]]-ben több száz menekült lelt oltalomra a város körüli táborban.
 
== Jegyzetek ==
77 ⟶ 79 sor:
== Források ==
*{{hely|Dienes 2005}}{{DienesAlb}}
*{{hely|Elsie 2010}}{{HistDictAlb|3}}
*{{hely|Gilkes 2013}}{{AlbArchGuide}}
*{{hely|Jacques 2009}}{{JacquesAlb}}
*{{hely|Nagel 1989}}{{CitLib|tit=Albánia |ser=Nagel Útienciklopédiák |ann=1989 |loc=Pécs |red=Baranya Megyei Könyvtár |isbn=9637272194}}
*{{hely|Pearson 2004}}{{Albania20-1}}
*{{hely|Pollo & Puto 1981}}{{PolloAlb}}
*{{hely|Vickers 2014}}{{VickersAlbanians|2014}}
*{{hely|Wilkes 1992}}{{Wilkes – The Illyrians}}
 
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Kukës