„LIDAR” változatai közötti eltérés

Bizonyos mérési feladatokra folytonos elektromágneses hullámokat, a LIDAR esetén lézerfényt, használnak távolságmérésre. Angol terminológiával ezeket az eszközöket CW lidarnak nevezik. A lézer által kibocsátott folytonos elektromágneses hullám kölcsönhatásba kerül a terjedés irányában elhelyezkedő objektumokkal, és visszaverődik azokról. A távolságmérés a kibocsátott és elnyelt hullámok fáziskülönbségének a mérésével történik. A fény által megtett utat a következő képlet írja le:

Látható, hogy a távolság mérésének pontossága a mérésmért fáziskülönbségektől és a hullámhossztól függ. A CW lidar mérési pontossága elsősorban a felhasznált leghosszabb hullámhossztól.

Térképezési célokra – a nagyobb távolságok miatt – más módszert használnak. Itt a műszer speciálisan formált lézerimpulzusokat bocsát ki, és a visszaverődő jeleket (ún. echo) érzékeljük, a távolság az időkülönbségből számítható. Mivel a jel nem vonalszerűen, hanem a forrástól kis kúpszögben terjed, a felszínen sem egy pontot, hanem egy kiterjedt foltot világít meg, ahol több különböző távolságra lévő objektum is lehet. Ennek megfelelően nem egy, hanem legtöbbször több echót kapunk egy impulzus kibocsátása esetén. Az első beérkező visszaverődést (''first echo'') általában a növényzetnek vagy más tereptárgynak, az utolsót (''last echo'') pedig általában a talaj hatásának tulajdonítjuk. A lézerszkennelés korai időszakában a first echo/last echo módszer alkalmazták, két jelet rögzítve. Manapság egyre jobban terjed a multiecho vagy a teljes jelalakos (''full wave-form'', FWF) módszer. A multiecho módszernél valahány (pl. 3-5) echót rögzítenek (pl. első és utolsó kettő, vagy első három és az utolsó), a teljes jelalakos rögzítésnél pedig az echók jelalakját is rögzítik, így – megfelelő, általában elég időigényes utófeldolgozás esetén – lehetőség van akár 8-10 echo elkülönítésére is. Ez utóbbi pl. növényzetmonitorozásnál elengedhetetlen.