„Moritz Gottlieb Saphir” változatai közötti eltérés

1822-ben Bäuerle meghívására Bécsbe utazott és lapjának, a ''Theater-Zeitung''nak, főmunkatársa lett; e mellett közreműködött más lapoknál is; egyszersmind a németországi nevezetesebb szépirodalmi lapoknak bécsi tudósítója volt. 1825-ben [[Bécs]]ből felsőbb rendelettel kiutasították. Ekkor [[Berlin]]ben kezdett irodalmi kíméletlensége által közfigyelmet ébreszteni, amit különösen lapjai által terjesztett (''Berliner Schnellpost'', 1826-27 és ''Berliner Courier'', 1827-29). Akkoriban nem volt ember, aki többet nevettetett és többet bosszantott volna, mint Saphir. Szúró szatirájaszatírája miatt sok ellensége támadt Berlinben is; ezért 1829 végén [[München]]be költözött, ahol egyszerre két lapot indított meg, a ''Bazar''t és a ''Der Deutsche Horizont''ot; azonban 1833-ban mind a két lap megszűnt. Miután a királyt is sértegette, 1834-ben fogságba jutott, majd kiutasították.

Később a király kinevezte intendánsi tanácsosnak és több évig vígan élhetett Münchenben. Münchenből [[Párizs]]ba ment, ahol [[Heinrich Heine|Heinet]] is meglátogatta. Innét visszatért Bécsbe és 1837. január 1-jén megindította ''Der Humorist'' című lapját, melyet haláláig szerkesztett. Más művészek példájára fölvette azt a szokást, hogy nemcsak Bécsben tartott humorisztikus felolvasásokat, hanem utazásai közben különböző városokban, így több ízben látogatta meg Pestet is. 1848-ban kénytelen volt Bécset elhagyni és Badenbe költözött, ahonnét [[Josip Jelačić|Jellacsics]] seregével tért vissza Bécsbe, ahol folytatta zsurnalisztikai pályáját; azonban visszatértekor szélütés érte és elkedvetlenedve töltötte éveit, nyaranként [[Baden bei Wien|Badenben]] (Bécs mellett) tartózkodott és ott halt meg. Megható módon szerette leányát, akit élete végén [[I. Ferenc József magyar király|Ferenc József király]] kegyeibe ajánlott. Az uralkodó meg is ígérte neki, hogy gondoskodni fog gyermekéről.