1687-ben az eperjesi vértörvényszék elé idézték. 1703 októberében csatlakozott II. Rákóczi Ferenc [[Rákóczi-szabadságharc|szabadságharcához]]. Az északkeleti határszélek katonaságának és várőrségeinek parancsnoka, lovas ezereskapitány, a szepes–sárosi kincstári birtokok prefektusa és a szomolnoki[[szomolnok]]i bányák inspektora lett. A [[szécsényi országgyűlés]]en szenátorrá választották. 1706 nyarán kassai vicegenerális lett, s [[Forgách Simon]] főkapitány fogságra vetése után lényegében ő lett a kassai főkapitányság első embere, a kuruc hátország legbiztosabb területének katonai és gazdasági vezetője. (1707-től névelegesen [[Károlyi Sándor (hadvezér)|Károlyi Sándor]] állt a „tizenhárom vármegye” élén, de gyakorlatilag ő a tiszántúli és [[partium]]i hadműveleteket irányította.) Berthóti 1707-ben tagja volt a varsói szerződést megkötő küldöttségnek is, távollétében [[Radics András]] brigadéros, kassai városparancsnok látta el a vicegenerálisi teendőket. A fejedelem 1707. december 25-én Sáros vármegye főispáni helytartójává is kinevezte.<ref>Maga Rákóczi volt Sáros örökös főispánja, ezért nevezett ki maga helyett adminisztrátort.</ref> Pestisjárvány ragadta el. Arcképe a sárospataki Rákóczi Múzeumban található.
