„X. Piusz pápa” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
jav
Nincs szerkesztési összefoglaló
85. sor:
X. Piusz már első, ''E Supremi Apostolatus Cathedra'' kezdetű enciklikájában meghirdette programjához: „Mindent megújítani Krisztusban - Instaurare omnia in Christo” - a kezdetektől munkássága legvégéig hűségesen ragaszkodott. Ennek a megújúlásnak volt szükséges előföltétele a hit tisztaságának megőrzése, ami egyben a [[modernizmus]] elleni küzdelmet jelentette. A modernizmus gyűjtőfogalma alatt a kor összes divatos tévedését kell érteni, a filozófiai indíttatású kétkedésektől kezdve a Szentírás „csodátlanításán” keresztül a pápaság megszüntetését rajongva követelő szépirodalmi művekig.
 
Egyháziak és világiak, papok és filozófusok, írók és művészek egyaránt jelen voltak a modernizmus elszánt hívei között, s amikor a pápa [[1907]]. [[július 3.|július 3-án]] közzétette a ''Lamentabili sane exitu'' kezdetű [[dekrétum]]ot, amely a [[modernizmus]] tanításából 65 tételt súlyos tévedésnek ítélt, a magukat modernnek tartók kórusban hördültek fel a pápa tényközlése ellen. Ezt követve pedig [[1907]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] a pápa kiadta a ''Pascendi Dominici GregiosGregis'' kezdetű enciklikáját, amely kellő megalapozottsággal, nagy körültekintéssel tette vizsgálat tárgyává a katolikus tanítással ellentétes nézeteket, s erőteljes hangon elítélte azokat. A pápa a modernizmussal egy tőről fakadó [[amerikanizmus]]t is elítélte. X. Piusz hasonló határozottsággal ítélte el [[1910]]-ben a francia szociális mozgalmat, amely egy szélsőséges mozgalom volt és a kereszténységgel összeegyezhetetlen eszméket vallott. Az olasz, magát katolikusnak föltüntető szocialista irányzatot a pápa szintén elítélte.
 
X. Piusz nevéhez fűződik a szent zenéről kiadott ''Inter Sollicitudines'' kezdetű [[motu proprio]]. Az egyházzenei reformirat legfőbb tételei ma is érvényesek, a [[II. vatikáni zsinat]] is szentesítette ezeket.