Wikipédia

„Poreč” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
kékít
30. sor:
A város területe már a történelem előtti időkben is lakott volt, ezt bizonyítják a Pical nevű helyen előkerült [[újkőkor]]i cserépmaradványok. A [[bronzkor]]ban kezdődött el az öböl körüli dombok betelepülése és a rajtuk levő korai várak építése. Görög történetírók feljegyzései szerint az [[i. e. 6. század]]ra tehető a város helyén állt első állandó halászfalu létrejötte. Ezt egy itt talált illír szentély is megerősíti. A rómaiak az i. e. 178 és 129 közötti véres háborúkban foglalták el az Isztria területét és a mai belváros helyén már az [[i. e. 2. század]]ban castrumot építettek. Az [[1. század]]ban [[Tiberius római császár]] idejében a település már városi rangot kapott és a ''Colonia Iulia Parentium'' nevet viselte. A várost a nyugati oldal kivételével már a római korban is fal vette körbe és a városmagot képező félsziget csúcsánál egy Neptunusz vagy Jupiter templom állt. A város társadalmi és gazdasági jelentőségét a területén talált számos feliratos kőemlék is megerősíti. A [[3. század]]ban keresztény közösség alakult itt, akik keresztény szentélyeket építettek. [[313]]-ban Parentium püspökség székhelye lett. A [[Diocletianus]] császár alatti keresztényüldözés idején ez a közösség szinte teljesen elfogyott. Ekkor szenvedett vértanúságot a parentiumi Szent Mauro és Szent Eleuterius. A hagyomány szerint Szent Eleuteriust egy kőtömbhöz kötözték és úgy dobták a Peškera-öbölnél a tengerbe. Ma ezen a helyen egy a [[15. század]]ban Szent Eleuterius tiszteletére szentelt kápolna áll. Az [[5. század]]ban a városban keresztény bazilika épült, melynek elődjében a hagyomány szerint még Mauro püspök a város későbbi védőszentje is misézett.
 
A [[Nyugatrómai Birodalom]] bukása után a keleti gótok fennhatósága alá tartozott [[539]]-ig, amikor a [[Bizánci Birodalom]]nak két és fél évszázadra sikerült visszahódítania. Ebben az időszakban a város egyházilag a ravennai exarchátushoz tartozott. A bizánci uralom idején élt Eufrazius püspök aki a bazilikát újjáépíttette. Az új bazilikát a [[ravenna]]i bazilika mintájára építették. Aranyozott mozaikképének középpontjában a kis Jézust karjában tartó Istenanya áll. Tőle balra Eufrasius, Szent Mauro és Szent Eleuterius látható. A [[6. század]]ban szlávok, mai a horvátok ősei érkeztek erre a vidékre és [[620]] körül megalapították saját településeiket. Az Isztria városaiba betörő és fosztogató szlávokat [[VI. János pápa]] (701-705) levelében említenek először. [[751]]-ben a [[longobárdok]] foglalták el a ravennai exarchátus területét. [[788]]-ban a terület frank uralom alá került, melyet [[812]]-ben a frank és a bizánci császár közötti [[Aacheni békeszerződés (812)|aacheni békében]] megerősítettek. A frank uralom bukása után a függetlenség időszaka következett. [[1209]]-től az aquileai pátriárka uralma alá került, majd [[1267]]-től a [[Velencei Köztársaság]] része lett. A velencei uralom több mint ötszáz évig tartott. Ez a város gazdasági és kulturális fejlődésének időszak volt. A viszonylagos függetlenség elveszítése különösen [[1354]] a harmadik velencei-genovai háború után, mely során Paganino Doria genovai admirális kifosztotta (többek között a poreči keresztény vértanúk ereklyéit is elvitte, melyek csak 1938-ban kerültek vissza) a város hanyatlásához vezetett. [[1410]]-ben [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] magyar király ostromolta a várost, de elfoglalni nem tudta. A 14. és 15. században Poreč kereskedők és kézművesek városa. Ebben az időszakban számos szép palota (a Zuccato, Parisi-Gonan paloták és mások) épült itt. A [[16. század]]ban a sorozatos háborúk és a különböző pusztító járványok következtében lakossága annyira lecsökkent, hogy [[1630]]-ban már csak mintegy harmincan éltek a városban. Az újabb fellendülés [[1667]]-ben kezdődött, amikor a velencei hatóságok a török hódítás útjába eső területekről [[Dalmácia|dalmáciai]], [[Montenegró|montenegrói]], [[Albánia|albániai]] és [[Kréta (sziget)|krétai]] menekülteket telepítettek ide. A [[Velencei Köztársaság]] bukása (1797) után francia uralom következett, majd a [[Habsburg Birodalom]] része lett. [[1861]]-ben Poreč [[Isztria]] székhelye lett, itt az egykori ferences templomban ülésezett a tartományi parlament (Dietà Istriana) és itt voltak a közigazgatás intézményei is. A [[19. század]]ban Poreč az olasz és a horvát nemzeti eszmék küzdőterévé vált. Ebben az időszakban az egész Isztriához hasonlóan jelentős társadalmi és gazdasági fejlődésen ment át. A várost [[1902]]. április 1-jén érte el a „Parenzana”, a 760 mm-es [[keskeny nyomtávolság]]ú [[Trieszt]]-[[Piran]]-Poreč helyi érdekű vasútvonal, amelyet [[1935]]-ben bezártak. (Egykori nyomvonala és műtárgyai ma kerékpáros túrákkal látogatható.) Erre az időszakra esik a turizmus megjelenése, az első szállodák felépítése. Porečnek 1857-ben 2641, 1910-ben 4854 lakosa volt.
 
[[1410]]-ben [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] magyar király ostromolta a várost, de elfoglalni nem tudta. A 14. és 15. században Poreč kereskedők és kézművesek városa. Ebben az időszakban számos szép palota (a Zuccato, Parisi-Gonan paloták és mások) épült itt. A [[16. század]]ban a sorozatos háborúk és a különböző pusztító járványok következtében lakossága annyira lecsökkent, hogy [[1630]]-ban már csak mintegy harmincan éltek a városban. Az újabb fellendülés [[1667]]-ben kezdődött, amikor a velencei hatóságok a török hódítás útjába eső területekről [[Dalmácia|dalmáciai]], [[Montenegró|montenegrói]], [[Albánia|albániai]] és [[Kréta (sziget)|krétai]] menekülteket telepítettek ide.
[[1920]]-tól [[1943]]-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A város környékén már [[1942]]-től partizánharcok folytak, mely a német megszállást követően a megszállók elleni háborúvá szélesedett. 1943 második felében az olasz adminisztráció megszűnése után a partizán alakulatok átmenetileg bevonultak a városba. Az egész Isztriát érintő német offenzíva során azonban [[október 9.|október 9]]-én a német csapatok Poreč városát is elfoglalták. A város német parancsnoka erős helyőrséget hozott létre lefoglalva a kikötőt is a bauxit szállítmányok számára. [[1944]]-ben és [[1945]]-ben a várost több szövetséges bombatámadás is érte, mely során a középkori városmag is súlyos károkat szenvedett. Az épületek hetven százaléka semmisült meg vagy sérült meg súlyosan. Ekkor semmisült meg több ódon épület mellett a ferences kolostor is. [[1945]] áprilisában indították meg a partizán egységek a város felszabadítására irányuló hadműveletet, de maga a város csak [[április 29]]-én szabadult fel a német megszállás alól. Az [[1947]]-es párizsi békekonferencia a várost Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság (a teljes lakosság mintegy 80-90 százaléka) Olaszországba menekült. A jugoszláv uralom idején jelentős iparosítás ment végbe ("Školjka" halfeldolgozó üzem) és fejlődött a turizmus is. [[1991]]-óta a független Horvátországhoz tartozik. Poreč az ország turistaforgalmának egyik központja, számos szállodával és szórakozóhellyel. A városnak [[2011]]-ben 9 684, a hozzá tartozó településekkel együtt 16 696 lakosa volt.▼
 
A [[Velencei Köztársaság]] bukása (1797) után francia uralom következett, majd a [[Habsburg Birodalom]] része lett. [[1861]]-ben Poreč [[Isztria]] székhelye lett, itt az egykori ferences templomban ülésezett a tartományi parlament (Dietà Istriana) és itt voltak a közigazgatás intézményei is. A [[19. század]]ban Poreč az olasz és a horvát nemzeti eszmék küzdőterévé vált. Ebben az időszakban az egész Isztriához hasonlóan jelentős társadalmi és gazdasági fejlődésen ment át. A várost [[1902]]. április 1-jén érte el a „Parenzana”, a 760 mm-es [[keskeny nyomtávolság]]ú [[Trieszt]]-[[Piran]]-Poreč helyi érdekű vasútvonal, amelyet [[1935]]-ben bezártak. (Egykori nyomvonala és műtárgyai ma kerékpáros túrákkal látogatható.) Erre az időszakra esik a turizmus megjelenése, az első szállodák felépítése. Porečnek 1857-ben 2641, 1910-ben 4854 lakosa volt.
 
▲[[1920]]-tól [[1943]]-ig az Isztriával együtt olasz uralom alá tartozott. Az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely [[1945]]-ig tartott. A város környékén már [[1942]]-től partizánharcok folytak, mely a német megszállást követően a megszállók elleni háborúvá szélesedett. 1943 második felében az olasz adminisztráció megszűnése után a partizán alakulatok átmenetileg bevonultak a városba. Az egész Isztriát érintő német offenzíva során azonban [[október 9.|október 9]]-én a német csapatok Poreč városát is elfoglalták. A város német parancsnoka erős helyőrséget hozott létre lefoglalva a kikötőt is a bauxit szállítmányok számára. [[1944]]-ben és [[1945]]-ben a várost több szövetséges bombatámadás is érte, mely során a középkori városmag is súlyos károkat szenvedett. Az épületek hetven százaléka semmisült meg vagy sérült meg súlyosan. Ekkor semmisült meg több ódon épület mellett a ferences kolostor is. [[1945]] áprilisában indították meg a partizán egységek a város felszabadítására irányuló hadműveletet, de maga a város csak [[április 29]]-én szabadult fel a német megszállás alól. Az [[1947]]-es párizsi békekonferencia a várost Jugoszláviának ítélte, melynek következtében az olasz anyanyelvű lakosság (a teljes lakosság mintegy 80-90 százaléka) Olaszországba menekült. A jugoszláv uralom idején jelentős iparosítás ment végbe ("Školjka" halfeldolgozó üzem) és fejlődött a turizmus is. [[1991]]-óta a független Horvátországhoz tartozik. Poreč az ország turistaforgalmának egyik központja, számos szállodával és szórakozóhellyel. A városnak [[2011]]-ben 9 684{{szám|9684}}, a hozzá tartozó településekkel együtt 16 696 {{szám|16696|lakosa}} volt.
 
== Lakosság ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Poreč”