„Gustave Flaubert” változatai közötti eltérés

* A ''[[Bovaryné]] (Madame Bovary,'' 1857) egy vidéki orvos feleségének, Emmának, saját ostoba és korlátolt környezetébe szépségével és érzékenységével nem illő, unatkozó fiatal nő többszörös szerelmi csalódását rajzolja meg. A férjétől házasságuk óta idegenkedő Emma hamis romantikus olvasmányok és képzelgések érzelmi rabja, életét csak a szerelmi mámorral véli megvalósíthatni. Mindkét szerelme kihasználja és megalázza, Bovaryné az öngyilkosságba menekül.

 

 

* Az ''[[Érzelmek iskolája]]'' ''(L’Éducation sentimentale,'' 1862) nagyobb epikus távlatban követi végig egy jóakaratú, semmiben nem alávaló és semmiben nem kiemelkedő fiatalember, Frédéric Moreau ifjúságát, szerelmi megpróbáltatásait a párizsi irodalmi és közéletben. Frédéric igazi "mellékszereplő", és Flaubert épp abban tér el erősen [[Honoré de Balzac|Balzac]] ábrázolásmódjától, hogy mindvégig e mellékszereplő szemhatárán belül marad, ráadásul Frédéric – és barátai – nem kalandorok, hanem szürke figurák. Semmi romantikus, igazi „kaland” nem bontakozódik ki a regényben, illetve, ami igen, az a legkevésbé sem lesz romantikus, inkább illúzióromboló. Az „elveszett illúzióknak”, Balzac hangütésétől eltérően itt már nincs tragikuma és hősiessége, az elmulasztott kalandok és lehetőségek ugyanolyan ostobaságoknak látszanak, mint az a kevés, mely megvalósulhatott belőlük. A regény egyik bravúrja az [[1848. februári forradalom|1848-as párizsi forradalom]] rajza: Frédéric ennek is csak közeli-távolabbi szemlélője marad, miként a regény végén [[III. Napóleon francia császár|Charles-Louis Bonaparte]] tábornok 1851. decemberi véres hatalomra jutásának. Az ''Érzelmek iskolája'' felhasznál bizonyos önéletrajzi motívumokat. Frédéric életre szóló szerelmének rajzához egy ismert párizsi műkereskedő felesége (Madame Schlesinger) szolgált modellül, a könyvben nagy szerepet játszó, fontos irodalmi szalont vezető „Múzsa” alakjában a kortársak [[Charles Baudelaire|Baudelaire]] egyik múzsájára ismertek.