„A Szovjetunió felbomlása” változatai közötti eltérés

Gorbacsov felismerte, hogy a Szovjetuniónak, mint államnak fennállása veszélybe került. [[Litvánia]] – elsőként a tagköztársaságok között – [[1990]] márciusában kikiáltotta a függetlenségét, amit azonban a szovjet szövetségi szervek még nem ismertek el. Az SZKP júliusi kongresszusa, javaslatára, elfogadta az [[1922]]-es szovjet alapszerződés (mellyel annak idején a Szovjetunió mint államszövetség jogilag megalakult) helyett egy új alapszerződés kidolgozásának programját. A tervezet szerint az új állam neve '''Szovjet Szuverén Köztársaságok Szövetsége''' lett volna, ez a későbbiekben '''Szuverén Államok Szövetsége''' névre lett változtatva a tervezet részletes vitája során, mely érdemben [[1991]] januárjában kezdődött meg. Azonban a 15 szovjet tagköztársaság közül csak 9 vett részt a tervezet vitájában, [[Észtország]], [[Grúzia]], [[Lettország]], [[Litvánia]], [[Moldova|Moldávia]] és [[Örményország]] nem vett részt benne.

A vita [[1991]] márciusában záródott le, de a szovjet parlament nem fogadta el a tervezetet, mert nem született egyetértés több fontos kérdésben, többek között a hatalommegosztás kérdésében a szövetségi szint és a tagköztársaságok között. [[Mihail Szergejevics Gorbacsov|Gorbacsov]] ezért népszavazást hirdetett a kérdésben, mely azonban csak a vitában részt vett 9 tagköztársaságban került megrendezésre, a többi 6 tagköztársaságban a helyi hatóságok nem rendezték meg a népszavazást (kivétel: [[Grúzia|Grúziában]] a központi grúz kormánytól már akkor de facto függetlenül cselekvő [[Abházia]] és [[Dél-Oszétia]], ahol a népszavazás szintén megrendezésre került). A népszavazáson a résztvevők 76%-a támogatta a tervezetet. Ennek eredményeképpen [[április 23.|április 23]]-án aláírásra került [[Novo Ogarjovo|Novo Ogarjovóban]] a végleges megállapodás a szövetségi szint és a népszavazást rendező 9 tagköztársaság között. A végleges szöveg szerint a Szuverén Államok Szövetsége ''de facto'' konföderáció lett volna, melyben csak az államfő személye, a külpolitika és a honvédelem maradt volna a szövetségi szint feladata, minden egyébben a tagköztársaságok szuverén államokként működtek volna. Időközben másodikként [[Grúzia]] és harmadikként [[Lettország]] – áprilisban és májusban – kikiáltották függetlenségüket, ezt azonban a szovjet központi szervek nem ismerték el.

A megállapodás [[1991]]. [[augusztus 20.|augusztus 20]]-án lépett volna életbe a tervezet szerint, addig kellett azt a részt vevő 9 tagköztársaságnak ratifikálnia. Ez meg is történt a 9 közül 8 tagköztársaságban, egyedül [[Ukrajna]] nem ratifikálta az egyezményt. A megállapodás ünnepélyes [[augusztus 20.|augusztus 20]]-i aláírására és életbelépésére azonban már nem került sor, mivel a Gorbacsov-ellenes erők államcsínyt próbáltak elkövetni [[augusztus 19.|augusztus 19]]-én, melynek leverése után már az események túlhaladtak az új államszerződésen, s az már nem került szóba, mint lehetőség, mivel Gorbacsov hatalma egyre formálisabb és kisebb lett, [[Oroszország]] területén a szövetségi hatalom egyre gyorsabban került át az orosz tagköztársaság elnökének, [[Borisz Nyikolajevics Jelcin|Borisz Jelcinnek]] a kezébe. A puccs idején és után több tagköztársaság is kimondta a függetlenségét. [[Szeptember]]ben az szovjet parlament hivatalosan elismerte az addig függetlenségüket kikiáltó tagköztársaságok függetlenségét, ezzel végképp lekerült a napirendről a új államszövetség megalakítása. Formálisan még [[Kazahsztán]], [[Oroszország]], [[Türkmenisztán]] és [[Üzbegisztán]] szovjet tagköztársaságok maradtak, azonban de facto már független államokként működtek, a szovjet elnöki hatalom napról napra üresedett ki.

A végső lépés [[1991]]. [[december 8.|december 8]]-án történt, amikor Oroszország, Ukrajna és Belarusz hivatalosan megállapodott egymással a Szovjetunió megszüntetéséről (ez az úgynevezett Belavezsai Megállapodás, a tárgyalás helyszínéről a belarusz-lengyel határvidéken található Belavezsai erdőről elnevezve), majd ezt követően [[december 12.|december 12]]-én Oroszország is kikiáltotta a függetlenségét a Szovjetuniótól, ezzel - paradox módon - de jure a szovjet szövetségi intézmények székhelye a szövetségen kívülre került. [[December 21.|December 21]]-én 10 volt tagköztársaság és még formailag egyetlen meglévő tagköztársaságnak számító [[Üzbegisztán]] képviselői kimondták a Szovjetunió megszűnését, s megállapodtak, hogy nemzetközi jogi szempontból a Szovjetunió örököse kizárólag [[Oroszország]] lesz. (A megállapodáson [[Észtország]], [[Grúzia]], [[Lettország]], [[Litvánia]] nem volt jelen, mivel ők nem tartották magukat jogilag a Szovjetunió volt részeinek.) Gorbacsov [[december 25.|december 25]]-én televíziós beszédben hivatalosan is lemondott az akkor már ''de facto'' nem létező szovjet elnöki tisztségről. A szovjet parlament utolsó ülésére [[december 26.|december 26]]-án került sor, amikor a parlament feloszlatta magát és [[1991]]. [[december 31.|december 31]]-i dátummal kimondta a Szovjetunió megszűnését.

A Szovjetunió keleti [[iszlám]] többségű köztársaságai egyre inkább [[Irán]] befolyása alá kerülnek.