„Tudat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a dupla a-k megszüntetése AWB |
stilisztikai hiba/ két helyen szóismétlés |
||
10. sor:
*A „tudat” így vonatkozhat a bennünk felhalmozott tudati élmények, képzetek, fogalmak összességére, mindarra, ami egy személy számára éber állapotban tudatos.{{refhely|Magyar Larousse}}
*Továbbá a „tudat” fogalma alatt érthetjük azt a tényt, lelki élményt, hogy tudunk valamiről („a veszély tudata”, „tudatában van valaminek”, „tudatára ébred valaminek”). [[Freud]] és a [[behaviorizmus]] előtt a tudósok úgy vélték, hogy minden lelki jelenség hozzáférhető a saját tudatunk számára. Azóta ezt kétségbe vonták, majd a 20. század végén a kognitív pszichológia újra nagyobb, bár korlátozott szerepet tulajdonított a tudatnak, kiemelve, hogy
*A „tudatalatti” lélektani fogalom, ami a tudat értelmi középpontján kívül eső lelki folyamatokkal, a [[tudatalatti]] vagy a [[tudattalan]] jelenségeivel foglalkozik.{{refhely|Magyar Larousse}}
20. sor:
A dialektikus materializmus a tudatot az anyagi lét fejlődése eredményének, és annak [[tükrözéselmélet|visszatükröződésének]] tekinti. A tudat eszerint az objektív világ visszatükrözése az emberi agyban. Ez az agy legmagasabb rendű funkciója, ami csak az emberi szervezetben fordul elő. Lényege, hogy a visszatükrözés célszerű formában történik, az így kapott kép megfelel a külvilágban lévő tárgyak és jelenségek objektív formáinak és kapcsolatainak. A tudat ezen az alapon megalapozza a cselekvést, megoldja az ember, valamint az őt körülvevő természeti és társadalmi valóság közötti kapcsolatok szabályozását.
A tudat [[élettan]]i alapját, és [[idegrendszer]]i lefolyásának jellegét tekintve, végső soron, bonyolult reflexfolyamat, ami az [[agy]]ban, a földi élet legmagasabban szervezett formájában megy végbe. A korábbi [[mechanikus materializmus]] álláspontjával szemben azonban a tudat ''nem azonos'' a magasabb idegműködéssel, az agy a tudatnak nem forrása, hanem a szerve. A [[dialektikus és történelmi materializmus]] álláspontja szerint a tudat kialakulásának az okát az emberi testen, az agyon kívül, az emberré válás folyamatában, a természeti és társadalmi környezettel létrejött kölcsönhatásban, az objektív valóság feltételeihez történő alkalmazkodásban kell keresni. Ez a hatás az ember által, csoportban
A tudatot végső soron az objektív világ tárgyainak és jelenségeinek a hatásai determinálják. (Leegyszerűsítve: „A lét határozza meg a tudatot”.) Ez az emberi tevékenység, a természeti és társadalmi környezettel létrejött kölcsönhatás révén érvényesül. Ugyanakkor ezeken a kereteken belül a tudat jelentős, bár viszonylagos önállósággal rendelkezik.
| |||