„Leon Battista Alberti” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
15. sor:
Római tartózkodása után 1434-ben a pápai udvarral Firenzébe költözött, kisebb megszakításokkal itt maradt egészen 1442-ig. Firenzei tartózkodása alatt teljesedett ki kapcsolata a város művésztársadalmával, és ez időszakkal függ össze festészetről szóló munkájának megírása 1435-ben.
A pápai udvar 1443-ban tért vissza Rómába. Ettől kezdve Alberti is itt élt egészen 1472-ben bekövetkezett haláláig, és csak rövid időszakokra hagyta el a várost. Tevékenységében az építészet mind nagyobb szerepet kapott, különösen 1447 után, amikor barátja, Tommaso Parentucelli da Sarzana lett a pápa, [[V. Miklós (ellenpápa)|V. Miklós]] néven, akinek tanácsadója lett építészeti kérdésekben, elkészített egy város-topográfiát is, és ekkor fejezte be a Descriptiót. Intenzívebbé vált Vitruvius-tanulmánya is.
1452-ben mutatta be a pápának építészi működése eredményeként írt nagyszabású építészeti traktátusát, a De re aedificatoriát, melyet azonban később még élete végéig alakítgatott és közben jelentős építészi feladatokat is megoldott: megtervezte a ''Tempio Maltestiano'' átépítését Riminiben [[Sigismondo Malatesta]], majd [[Giovanni Rucellai]] firenzei patrícius kívánságára homlokzatot tervezett a firenzei Santa Maria Novella számára és tervet készített a firenzei Palazzo Rucellaihoz. [[Ludovico Gonzaga|Ludovico Gonzagával]] való kapcsolata 1459-ben kezdődött, amikor a pápát a [[mantova]]i zsinatra kísérte. A fejedelem megbízásából Mantovában megtervezte a San Sebastiano- és a Sant'Andrea-templomot, és dolgozott a firenzei Santissima Annunziata szentélyén is.
| |||