„Fort Donelson ostroma” változatai közötti eltérés

Fort Henry elestével a Konföderáció nehéz választás elé nézett. Grant hadserege beékelődött [[Albert Sidney Johnston]] tábornagy két fő erőssége közé. [[P. G. T. Beauregard]] tábornagy {{szám|12000}} katonája [[Columbus (Kentucky)|Columbust]] védte, [[William J. Hardee]] pedig {{szám|22000}} katonájával [[Bowling Green (Kentucky)|Bowling Greent]]. Fort Donelsonnál nagyjából {{szám|5000}} fő állomásozott. Az uniósok megtámadhatták Columbus-t, vagy megtámadhatták Fort Donelsont, mely által Tennessee fővárosát, [[Nashville]]-t fenyegették, de akár [[Don Carlos Buell]] vezérőrnagy [[Louisville (Kentucky)|Louisville]]-ben levő {{szám|45000}} katonája egymagában is megtámadhatta Johnston erőit, Granttel a háta mögött. Johnston dühös volt, amiért az uniós ágyúnaszádok könnyedén két vállra fektették a Henry erődöt, mert nem értette meg az áradás kritikus szerepét a Tennessee folyót ellenőrző erősség elestében. A Buell jelentette fenyegetés jobban aggasztotta, mint Grant és a folyami műveleteket mindössze elterelésnek vélte.{{refhely| Esposito, 1959|25. térkép}}

 

 

Johnston Fort Donelson védelmét Beauregard-ra akarta bízni, aki a [[Bull Run-i csata (1861)|Bull Runnál]] már bizonyított, de a megbízatást Beauregard elhárította torokbetegsége miatt. Így [[John B. Floyd]] dandártábornok kapta a parancsnokságot, aki [[Virginia]] nyugati feléből, a keleti hadszíntérről érkezett egy [[Robert E. Lee]] parancsnoksága alatt elszenvedett kudarcot követően. Floydot északon korrupciós vád alapján körözték, valamint visszamenőlegesen azzal gyanúsították, hogy a Buchanan kabinet hadügyminisztereként a szecessziós tevékenységet támogatta (északon ez bűncselekménnyé avanzsált időközben). Floyd politikus volt, nem katona, ennek ellenére ő lett a rangidős dandártábornok a Cumberland mentén.{{refhely|Gott, 2003|67. o.|Cooling, 1999|18. és 23. o.}}