„I. Vilmos német császár” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Német császár: link kékít |
|||
110. sor:
[[Fájl:Wernerprokla.jpg|bélyegkép|300px|Vilmost császárrá kiáltják ki Versailles-ban, középen fehér uniformisban [[Otto von Bismarck]] a [[Német Birodalom|Német Császárság]] első kancellárja]]
Császárként külpolitikájában is Poroszország hagyományos oroszbarát politikáját ápolta, 1873-ban Vilmos hozta létre a [[
Az 1880-as években az európai országokban ismét felerősödött a [[gyarmatosítás]]i kedv, melyben a Német Császárság is részt vett. A korábbi gyarmatosítások főleg piac-és nyersanyagforrás szerzés céljából történtek, azonban az új gyarmatosítási hullámban ezek mellett a nagyhatalmak közötti verseny is jelentős szerepet játszott; aki nem szerzett területeket lemaradt a nagyhatalmi versenyben. A németek Afrikában szerezték legnagyobb gyarmataikat; 1884-ben megszerezték [[Togo|Togót]], majd [[Kamerun]]t. Ezek mellett megalakították [[Német Kelet-Afrika|Német Kelet-Afrikát]], [[Tanganyika|Tanganyikából]] és [[Ruanda-Urundi]]ból (a mai [[Tanzánia]], [[Ruanda]] és [[Burundi]] országok területén), valamint [[Német Délnyugat-Afrika|Német Délnyugat-Afrikát]] (a mai [[Namíbia]]). Szintén a 80-as évek közepén lett a [[Német Birodalom|Német Császárság]] része Német [[Új-Guinea]] ''(Vilmos Császár-föld)'', a mai [[Pápua Új-Guinea]] északi területe. Unokája, [[II. Vilmos német császár|II. Vilmos]] további gyarmatokat vásárolt az 1890-es évek végén ([[Karolina-szigetek]], [[Mariana-szigetek]], [[Palau|Palau-szigetek]] stb.)
| |||