„Városliget” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
29. sor:
1770-ben [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] Erdőrendtartása<ref>[http://ilex.efe.hu/kk275/texthu/erdekessegek/erdorend.html Tóth Mónika: Mária Terézia erdőrendtartása]</ref> (erdőtörvénye) előírta, hogy ahol kiirtották a fákat, az erdőt újra kell telepíteni. Az új ültetések gondozását kötelezővé tette, egyúttal ezeken a területeken megtiltotta a legeltetést. A rendelet végrehajtását [[Pest (történelmi település)|Pest városa]] mintegy másfél évtizeden át módszeresen elszabotálta, mert a városnak amúgy is kevés volt a legelője.
 
[[II. József magyar király|II. József]] már szigorúan megkövetelte a rendtartásban foglaltak betartását. 1785-ben [[Hüllf Farkas Móric]], a király feltétlen híve lett a város vezetője, aki azonmód terveket dolgoztatott ki a Városerdő csatornázására és újrafásítására. Ezzel [[Stolcz János]] (néhol Stolc) [[selyemlepke|selyemhernyó]]-tenyésztőt és selyemtenyésztési felügyelőt bízta meg. Stolcz nem tagadta meg önmagát és az [[akác]]ok mellett [[eperfa|eperfák]] (Morus spp.) ültetésére is utasította [[Tréfa János]] erdőkerülőt – az azokon tenyészteni remélt hernyók selymével kívánta ellátni [[Budapest VII. kerülete|Budapest terézváros]]i (Valero-féle) selyemgyárát. Az eperfa azonban kevésbé alkalmas a homok megkötésére, mint az akác, így az [[1794]]-ben befejezett telepítés csak részben volt sikeres. Közben kialakítottak egy sétáló utat is a mai Városligeti fasortól az Erzsébet királyné útjáig. Az ettől délre eső részről egy árokkal lecsapolták a vizet; a terület apránként visszaerdősült. Az utolsó, Stolcz által telepített fűzfa 1913-ban, 135 évesen pusztult el.
 
1794-ben [[Boráros János]] városbíró, a várost irányító belső tanács tagja javasolta, hogy az egyre kedveltebb kirándulóhellyé váló Városerdőt alakítsák mulató- és üdülőhellyé. A tanácsnak látszólag tetszett az ötlet, a több tucat napszámossal elkezdett munkát azonban lépten-nyomon kicsinyes gáncsoskodásokkal hátráltatták.<ref name="hermina">{{cite book |last=Schoen |first=Arnold |authorlink= |coauthors= |title=Hermina főhercegnő budapesti emlékkápolnája |year=1992 |origyear=1937| publisher=Történetírás |location=Budapest |pages=5-6. oldal}}</ref>