„Kék Hadosztály” változatai közötti eltérés

A '''Kék Hadosztály''' vagy másnévenmás néven '''Azur-hadosztály''' ([[spanyol nyelv|spanyolul]] ''División Azul,'' [[portugál nyelv|portugálul]] ''Divisão Azul,'' [[német nyelv|németül]] ''Blaue Division'') hivatalosan '''División Española de Voluntarios''' ''(Önkéntesek Spanyol Hadosztálya)'' a [[második világháború]]ban a [[második világháború keleti frontja|keleti fronton]] harcoló, a [[Wehrmacht]] [[Észak Hadseregcsoport]]jába tartozó expedíciós katonai erő, amelyet nagyobbrészt [[Spanyolország]]ból, kisebbrészt [[Portugália|Portugáliából]] toboroztak. Az Önkéntesek Spanyol Hadosztálya névvel ellentétben tagjai közül nem mindenki volt tényleges önkéntes, és többen külső nyomásra lettek katonák, valamint a [[Spanyolország hadereje|spanyol haderő]] sorozott állományából is került soraikba ''„önként jelentkező”''. A hadosztály kötelékében 1941 és 1943 között összesen 45 482{{szám|45482}} fő szolgált.

Az önkéntes alakulat szervezését Franco ahhoz kötötte, hogy az csakis kizárólag a [[Szovjetunió|szovjetek]] ellen fog harcolni, és nem vesz részt a [[Nyugat-Európa|nyugat-európai]] államok megszállásában, illetve az [[angolok|angol]] vagy [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] csapatok elleni harcokban. Így egyensúlyozott Franco a [[németek]] és a szövetségesek között, hogy megőrizze Hitler jóindulatát, ugyanakkor azt mutassa a nyugatiaknak, hogy ő és országa mégsem áll a [[tengelyhatalmak]] oldalán.

A nacionalisták és falangisták antikommunista szlogenekkel igyekeztek megnyerni embereket a belépésre, de még így is csak kevesen csatlakoztak a Kék Hadosztályhoz. Az önkéntesek javarészt a [[Falange]] spanyol politikai mozgalom követői voltak,<ref>{{cite journal |url=http://kki.gov.hu/download/a/0b/b0000/Kulugyi_Szemle_2010_03_A_spanyol_semlegess%C3%A9g_k%C3%A9r_.pdf |format=pdf |title=A spanyol semlegesség kérdése a második világháborús Amerika-közi diplomáciában | author=Virágh Anna |date=2006-11-02 |accessdate=2017-02-03 | publisher=Külügyi Szemle}}</ref> és nagyon sok munkanélküli fiatal is csatlakozott, akiknek nem volt hol elhelyezkedni. A [[Barbarossa hadművelet]] megkezdésekor [[Ramón Serrano Suñer]] külügyminiszter elküldte ajánlatát az önkéntesek kivezényléséről [[Oroszország]]ba, közben javaslatot tett arra, hogy növeljék az alakulat létszámát. Hitler [[1941]]. [[június 24.|június 24]]-én elfogadta a spanyol ajánlatot.

Az elsődleges spanyol tervekben 4000 fő vezénylése szerepelt, végül egy egész hadosztály felállítása mellett döntöttek, de az erőteljes toborzás ellenére nemsm sikerült feltölteni a tervezett létszámra az egységet. A toborzás után 14&nbsp;780{{szám|14780}} legénységi állományú, 2272 altiszt és 640 tiszt képezte személyi állományát. Ebbe beletartoztak a [[Portugália|Portugáliából]] érkezett önkéntesek is. Olyan veteránok is beléptek az alakulatba, akik néhány évvel korábban a [[spanyol polgárháború]] köztársasági zászlaja alatt küzdöttek, illetőleg azok fiai álltak be önként, hogy tisztára moshassák családjukat a rezsim előtt. Így lett a Kék Hadosztály katonája [[Luis García Berlanga]], későbbi ismert filmrendező is.<ref>{{cite web |author=Carlos Caballero Jurado |url=http://www.religionenlibertad.com/luis-garciaberlanga-marti-historia-y-memoria-de-su-presencia-en-la-15157.htm |title=Luis García-Berlanga Martí: historia y memoria de su presencia en la División Azul |publisher=religionenlibertad.com |date=201-04-29 |accessdate=2017-02-03 |language=spanyol}}</ref>

A Kék Hadosztály a spanyol hadsereg hivatalos egyenruháját nem használhatta, az ugyanis felért volna Spanyolország hadba lépésével. Ehelyett a falangisták kék színű egyenruháját viselték, mikoramikor [[Németország]]ba utaztak. A kék egyenruha miatt lett nevük a ''Kék Hadosztály''. Az alakulat parancsnoka [[Agustín Muñoz Grandes]] tábornok lett. Németországba érve viszont magukra öltötték a Wehrmacht egyenruháját, amelyhez megkülönböztető jelzést kaptak, az ingujjon elhelyezett, pajzsformájú jelzésben levő spanyol trikolórt viseltek. A harcokban végig német fegyverekkel vettek részt.

Nemzetiségi összetételét tekintve leginkább spanyol, [[katalánok|katalán]] (elsősorban [[Valenciai nyelv|valenciai]]) és portugál nemzetiségű katonák alkották, de elvétve harcoltak benne egyéb spanyolországi nemzetiségekből kikerülő emberek is.{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}

Miután a Kék Hadosztály első egységei elhagyták [[Madrid]]ot, a [[bajorország]]i [[Grafenwöhr]]be érkeztek [[július 13.|július 13]]-án, ahol még öthetes kiképzésen vettek részt. A Wehrmacht kötelékében a 250. hadrendi számon szereplő gyalogos hadosztály elnevezést kapták meg. A katonákat három ezredbe osztották be származási hely alapján, így alakult ki a madridi[[madrid]]i, a [[sevilla]]i és a [[Valencia (Spanyolország)|valenciai]] ezred. Mindegyik ezredet három zászlóalj, a zászlóaljat három század alkotta, valamint mindegyik ezredhez tartozott egy tüzér üteg és más támogató elemek is. Létrehoztak továbbá egy önálló páncélos rohamzászlóaljat, egy tüzér ezredet, hadosztály közvetlen kiszolgáló és támogató erőket (híradó zászlóaljat, műszaki zászlóaljat és ellátó zászlóaljat), valamint voltak olyanok, akiket a légierőhöz osztottak be.{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}<ref name="mult-kor.hu">{{cite web |url=http://mult-kor.hu/20110323_konyv_a_nacik_oldalan_harcolo_spanyol_hadosztalyrol |title=Könyv a nácik oldalán harcoló spanyol hadosztályról |date= 2011-03-23 |accessdate=2014-01-10 | publisher=mult-kor.hu}}</ref>

|Kép:J mmue 210055 00001.jpg|Spanyol újoncok kiképzése nehéz géppuskák használatára 1942. áprilisában

|Kép:J mmue 200381 00001.jpg|A Kék Hadosztály néhány katonája [[németek|német]] ápolónővel társalog

|Kép:J mmue 210057 00001.jpg|Spanyol katonák menetelnek egy [[oroszok|orosz]] falun keresztül [[1942]]. [[április 30.|április 30]]-án

|Kép:J mmue 200519 00001.jpg|A Kék Hadosztály kórháza, mellette az elesett [[spanyolok]] temetőjével az [[oroszország]]ioroszországi Grigorovo település közelében

[[Július 31.|Július 31]]-én az önkéntesek készen álltak a bevetésre és felesküdtek [[Adolf Hitler]]re (mindez ellentétben állt a spanyolországi propaganda azon állításával, hogy a bolsevizmus elleni harcra kell felesküdniük). Bár Franco saját katonáinak tekintette a kiküldött önkénteseket, arról viszont neki se volt tudomása, hogy ilyen eskütételre kötelezték a [[Wehrmacht]]ba belépett spanyolokat.

Ezután a szovjet frontra került az alakulat, amely továbbra is a 250. gyalogos hadosztály kötelékében maradt, és [[Moszkva]] ostromára készült. A hadosztályt vonattal a [[lengyelország]]i [[Suwałki]]ba szállították, innen kellett megkezdeni a 900 &nbsp;km-es utat Moszkváig. Az elképzelések szerint a [[fehéroroszország]]i [[Hrodna|Grodno]] és [[Lida]], a [[litvánia]]i [[Vilnius]], majd az úgyszintén fehérorosz [[Maladzecsna|Mologyecsno]], [[Minszk]] és [[Orsa (Fehéroroszország)|Orsa]], majd pedig [[Szmolenszk]] érintésével tették volna meg a menetet. Szmolenszk mellett, [[szeptember 26.|szeptember 26]]-án viszont átirányították a spanyol-portugál önkénteseket [[Vicebszk|VityebszkVityebszkbe]]be, ahol az Észak Hadseregcsoport kötelékében harcoló 16. német hadsereghez kerültek alárendeltségbe, melynek [[Szentpétervár|Leningrád]] ellen kellett vonulnia.{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}

Leningrád ostrománál a délkeleti szárnyon volt hadállása a Kék Hadosztálynak, a [[Néva]] mellékfolyóinál. A spanyol önkénteseknek jelentős szerepük volt a [[Krasznij Bor-i csata|Krasznij Bor-i ütközetben]]. A [[sztálingrádi csata|sztálingrádi katasztrófa]] után ugyanis több egységet délre vezényeltek Leningrád alól, így a már [[Emilio Esteban Infantes]] tábornok vezetésével harcoló spanyol hadosztályra nagyobb szerep hárult a front védelmében. A [[Krasznij Bor]]nál lévő spanyol–német állások ellen a szovjetek támadást intéztek, de a jelentős túlerő ellenére a spanyoloknak sikerült győzelmet aratniuk, annak ellenére, hogy a mediterrán éghajlathoz szokott spanyol és portugál katonákat igen erősen megviselte az extrém orosz téli hideg és a nélkülözés.

Spanyolország [[1943]]-ig folyamatosan növelte a Wehrmacht rendelkezésére bocsátott önkéntesei számát, így az oroszok ellen harcoló spanyol–portugál Kék Hadosztály létszáma rövidesen meghaladta a negyvenezer főt, amely érdemeiért összesen öt kitüntetésben részesült Hitlertől. Hivatalosan 6440 fő volt önkéntes volt a hadosztályban, a többieket besorozták.{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}

A hadi helyzet kedvezőtlen alakulása, a külföldi diplomácia, illetve a spanyol katolikus egyház nyomása miatt Franco úgy határozott, hogy kilép a kvázi német szövetségből és hazarendeli az Szovjetunióban harcoló spanyol és portugál katonákat. A dolog pikantériája, hogy a spanyol katolikus egyház [[1941]]-ben még bőszen hangoztatta az egység felállításának szükségességét és a harcban való részvételt, szemben az effektíven hadviselő Németország és [[Olaszország]] katolikus egyházai tiltakoztak a háború ellen. De a háború elhúzódása és a németek sorozatos kudarcai bizonytalanságot szültek utóbb Spanyolországban is.

Előzetes egyeztetések után [[1943]]. [[október 10.|október 10]]-én Franco kiadta a parancsot a Kék Hadosztály visszavonására. A spanyol katonák néhány csoportja, melyekamelyek fanatikus kommunistagyűlölő falangistákból álltak – mintegy 1500-30001500–3000 fő – nem volt hajlandó hazatérni, és maradt a német hadsereg kötelékében, hogy továbbra is a szovjetek ellen harcolhasson. Akadtak olyan friss önkéntesek is, akik átszöktek a [[Franciaország|francia]] határon, és [[Lourdes]]-ban álltak be a német hadseregbe. Ezek a fanatikusok létrehozták a Kék Légiót ''(Légion Azul),'' amely mindvégig harcolt a nácik oldalán.

A 121. gyalogos hadosztálynak a Wehrmachtnál maradt még [[1943]] után is spanyol egysége, amelyet csak [[1944]]. márciusában hívtak haza hivatalos paranccsal, s [[március 21.|március 21]]-én szállították vissza Spanyolországba. JónéhányJó néhány spanyol gyalogos szakasz szolgált a 3. hegyivadász hadosztály és a 357. gyalogos hadosztály kötelékében. Ebből az egyik egységet [[Lettország]]ba vezényelték, a többiek a [[brandenburg]]i ezredhez és a 121. gyalogos hadosztályhoz kerültek, amely a [[Jugoszlávia|jugoszláv]] partizánok ellen harcolt a [[Balkán-félsziget|Balkánon]].

Az [[Schutzstaffel|SS]] erőinél szintén kialakult egy tisztán spanyolokból álló egység, a ''Spanische-Freiwilligen Kompanie der SS 101,'' fanatikus falangistákból. Ez a 140 fős egység [[Pomeránia]] területén folytatott harcot a szovjetek ellen a [[Vallon Légió]] önkéntes SS-alakulattal közösen. Utóbb a 101-esek átkerültek a 11. Nordland önkéntes páncélgránátos SS-hadosztályhoz, s Brandenburgban küzdöttek a szovjet előretörés ellen. A falangisták utolsó pillanatig Hitlerért ontották vérüket [[Berlini csata|Berlin ostrománál]] ostrománál, [[Miguel Ezquerra]] SS tiszt vezetésével. Nagyon sokan, ha túl is élték a harcokat, többnyire szovjet fogságba kerültek, és mindörökre elnyelte őket a [[gulag]].{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}

A harcokban a Kék Hadosztály összesen 4954 halottat veszített és, 8700 katona megsebesült. A hadifoglyok száma 372, ebbe beletartoznak a Kék Légió és a 101-es alakulat emberei is. A foglyok közül 286 fő [[1954]]. [[április 2.|április 2]]-án tért haza a [[A Nemzetközi Vöröskereszt és a Nemzetközi Vörös Félhold mozgalmak|Nemzetközi Vöröskereszt]] segítségével, a Semiramis nevű hajón.{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}

A Kék Hadosztály, illetve Spanyolország második világháborús szerepléséről különbözőek a megítélések. Spanyolországban ritkán beszédtéma, sőt kifejezetten tabu, az iskolai tankönyvekben említés sesem esik róla. Spanyolország hivatalosan semleges álláspontot képviselt, és a Kék Hadosztály hivatalosan nem volt önálló katonai egység a Wehrmachtnál.

[[Jorge Martínez Reverte]] spanyol történész átfogó elemzést készített a hadosztály tevékenységéről, amelyet [[2011]]-ben adott ki ''La División Azul. Rusia, 1941-1944''1941–1944 (Kék Hadosztály: Oroszország, 1941–44)'' címmel. Reverte apja is harcolt a hadosztályban, s a háború után úgy gondolta, hogy szolgálata nem volt pozitívum, inkább rossz cselekedet a második világháború megannyi borzalma okán. Reverte apja, Jesús Martínez Tessier spanyol újságíró is úgy jelentkezett a hadosztályhoz, hogy azzal bizonyítani akarta lojalitását a rezsim felé. Reverte szerint Spanyolország [[Észak-atlanti Szerződés Szervezete|NATO]] tagsága is nagyban befolyásolta azt, hogy a Kék Hadosztályról hallgatni kellett. Külön kiemelte, hogy milyen szerepet játszott a spanyol katolikus egyház: ''„Nem tudtam, hogy a Kék Hadosztály felállításának legfőbb mozgatórugója a katolikus-nacionalista eszme volt. Az olasz és a német katolikus egyház is tiltakozott az oroszországi hadjárat ellen, a spanyol egyház azonban egyszer sem emelte fel a hangját”.''<ref name="mult-kor.hu"/>

Nem tisztázott az sem, hogy hány katona volt akarata ellenére, kényszerrel sorozott a hadosztályban. [[1942]]-től már érkeztek a hírek a német vereségekről, illetve a rendkívüli veszteségekről, amely lelohasztotta sok német-szimpatizáns lelkesedését is [[Európa]] -szerte, de a Franco-rezsim továbbra is akart kvázi jelenlétet a háborúban, ugyanis tartottak Hitlertől. Ezért a spanyol hadsereg kényszert alkalmazott a szükséges létszám kiállítása érdekében. Politikai megítélése az alakulatnak a kényszersorozások következtében romlott, sőt külön figyelni kellett azokra, akik kevésbé voltak harcra készek ''(eme indeseables),'' és azokra, akik dezertáltak is. A harcok során több mint ezer embert küldtek haza Spanyolországba megbízhatatlanság miatt, további 2271 személyt figyelt a katonai rendőrség. A szökések ügyében több halálos ítéletet hoztak, illetőleg sokakat ítéltek börtönre.

[[Fájl:Franco's Closet (16854660405).jpg|bélyegkép|jobbra|215px|[[Francisco Franco]], mint kvázi német szövetséges igen kínos helyzetben mutatkozik meg [[John Francis Knott|John F. Knott]] [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] karikaturista gúnyrajzán. Külön említi a rajz a Kék Hadosztályt is.]]

A hadosztályba számos spanyol baloldali és kommunista is jelentkezett, többségük azért, hogy Oroszországba kerülve átszökjön a szovjetekhez. A titkos jelentések szerint többen a Szovjetunióval történő tárgyalás lehetőségét feszegették a megadást illetően, s a katonák nagy része nem bízott a parancsnokokban, ami tovább sürgette a hadosztály visszarendelését. Annál is inkább, mert a szovjet oldalra átállt spanyolok anyanyelvű röpcédulákon és rádióadásokon keresztül ösztökélték társaikat a parancsmegtagadásra, akiknek a harci kedve jelentős mértékben csökkent már [[1942]]-től. Többen nevüket is vállalták ezekben az üzenetekben, a hitelesség érdekében. Az átállások ellenére a szovjetek igen sok spanyol katonát fogolyként kezeltek és a gulágra hurcoltak azokkal egyetemben, akiket a harcokban fogtak el.

Maga Hitler a spanyol katonákat nagyon sok pozitív jelzővel illette, kiemelte bátorságukat, elszántságukat, engedelmességüket és fegyelmüket, mivel rendkívül elszántan tartották állásaikat a keleti fronton. Hitler arra is gondolt, hogy a német csapatok megszállhatnák Spanyolországot és Franco helyébe Muñoz tábornokot ültetné, aki az országot beléptethetné a második világháborúba. Az [[1981]]. februári spanyolországi puccskísérletben is néhány résztvevő tábornok kék hadosztályos veterán volt, bár a veteránok többsége hű maradt [[I. János Károly spanyol király|I. János Károly]] királyhoz.{{refhely|Gustavo Morales & Luis Togores||Szakály Sándor||Gerald R. Kleinfeld and Lewis A. Tambs||Xavier Moreno Juliá||Wayne H. Bowen||Juan Eugenio Blanco||}}