„Christian Hoffmann von Hoffmannswaldau” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Polgármesterek kategória hozzáadva (a HotCattel)
jav.
30. sor:
 
[[1639]]-ben egy fejedelemmel közösen tanulmányútra indult [[Anglia|Angliába]], [[Franciaország]]ba és [[Olaszország]]ba. 1642-ben utazott vissza.
Hazatérve eleinte elsősorban {{pontosabban?|tudományos és irodalmi témákkal}} foglalkozott, majd [[1647]]-ben beválasztották a boroszlói városi tanácsba, amelynek haláláig tagja maradt. A protestáns érdekek képviselőjeként és szószólójaként többször utazott [[Bécs]]be tárgyalni (1657, 1660, 1669-70).
 
Hoffmanswaldau az [[olasz irodalom|olasz]] [[Manierizmus (művészet)|manierista]] irodalom, a [[concettismo|concettistaconcetto]] nyelvművészet követője volt. Sok [[versköltészet|költeményét]], éléselméjű [[epigramma|epigrammáját]], szépirodalmi [[műfordító|fordítását]] már az 1640-es években megírta, de nyomtatásba nem kerültek.
Hazatérve eleinte elsősorban {{pontosabban?|tudományos és irodalmi témákkal}} foglalkozott, majd [[1647]]-ben beválasztották a boroszlói városi tanácsba, amelynek haláláig tagja maradt. A protestáns érdekek képviselőjeként és szószólójaként többször utazott [[Bécs]]be tárgyalni (1657, 1660, 1669-70).
 
Az elkövetkező évtizedekben Hoffmanswaldau már csak két átfogóbb munkára vállalkozott: [[1652]]-ben lefordította [[német nyelv|németre]] [[Giovanni Battista Guarini]] ''Il pastor fido'' című alkotását, [[1664]]-ben pedig megírta a ''Helden-Briefe'' (''Hőslevelek'') című, 14 fiktív levelezést tartalmazó [[elbeszélő költemény]]ét, amelyet [[Publius Ovidius Naso]] ''[[Hősnők levelei]]'' című munkájáról mintázott.
Hoffmanswaldau az [[olasz irodalom|olasz]] [[Manierizmus (művészet)|manierista]] irodalom, a [[concettismo|concettista]] nyelvművészet követője volt. Sok [[vers|költeményét]], éléselméjű [[epigramma|epigrammáját]], szépirodalmi [[műfordító|fordítását]] már az 1640-es években megírta, de nyomtatásba nem kerültek.
 
Az elkövetkező évtizedekben Hoffmanswaldau már csak két átfogóbb munkára vállalkozott: [[1652]]-ben lefordította [[német nyelv|németre]] [[Giovanni Battista Guarini]] ''Il pastor fido'' című alkotását, [[1664]]-ben pedig megírta a ''Helden-Briefe'' (''Hőslevelek'') című, 14 fiktív levelezést tartalmazó [[elbeszélő költemény]]ét, amelyet [[Publius Ovidius Naso]] ''[[Hősnők levelei]]'' című munkájáról mintázott.
 
Csak [[1679]]-ben határozta el írásai egy részének kiadását.
41 ⟶ 40 sor:
Erotikus hangvételű ''Lust-Getichte'' verseit 1695-ben, Benjamin Neukirch antológiában, ''Herrn von Hoffmannswaldau und andrer Deutschen auserlesene und bißher ungedruckte Gedichte'' (''Hoffmannswaldau úr és más németek válogatott és eddiglen ki nem nyomtatott költeményei'') címen adta ki. Hoffmannswalsau irodalomtörténeti megítélése sokáig e verseken alapult.
 
Hoffmannswaldau azonban nem csak az [[irónia|ironikus]] és frivol történetek mestere volt. Erről vallásos dalok, [[melankólia|melankolikus]] hangú gondolatai az ember elmúlásáról, [[gyászverssírfelirat|sírversek]]ek, a helyes életről elmélkedő lírikus párbeszédek, valamint [[Théophile de Viaus]] filozófiai hátterű ''Mort de Socrate'' (''Szókrátész halála'') című írásának fordítása tanúskodik.
 
== Legfontosabb művei ==