„Mutinai háború” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Dexbot (vitalap | szerkesztései)
a Removing Link FA template (handled by wikidata)
a kékít
11. sor:
| területváltozások =
| támadó = [[Marcus Antonius]]
| védekező = [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Octavianus]] és a republikánusok
| parancsnok1 = [[Marcus Antonius]]
| parancsnok2 = [[Aulus Hirtius]]†<br />[[Caius Vibius Pansa]]†<br />[[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|C. Iulius Caesar Octavianus]]<br />[[Decimus Iunius Brutus Albinus|D. Iunius Brutus Albinus]]
| haderő1 =
| haderő2 =
28. sor:
[[Kr. e. 44]]. [[március 15.|március 15]]-én köztársaságpárti összeesküvők meggyilkolták [[Caius Iulius Caesar]]t, az elmúlt öt év alatt egyeduralmat kiépítő [[dictator]]t. Az elhunyt rendkívüli népszerűségére és a gyilkosok ellen forduló közhangulatra való tekintettel a [[senatus]] kénytelen volt kiegyezni a caesariánusokkal, akiket ekkor [[Marcus Antonius]], Caesar [[consul]]társa, illetve [[Marcus Aemilius Lepidus (triumvir)|Marcus Aemilius Lepidus]], a [[magister equitum]] vezetett. A diktatúrát ugyan eltörölték, és a gyilkosokat sem büntették meg, Caesar intézkedései azonban érvényben maradtak, és nyilvánosságra hozták a [[plebs]]nek kedvező végrendeletét is.
 
Áprilisban Itáliába érkezett [[Apollonia (Illyria)|apolloniai]] tanulmányútjáról Caesar unokahúgának fia, az ifjú [[CaiusAugustus Octavianusrómai Caesar Augustuscsászár|Caius Octavius]], aki egyúttal felvette a Caius Iulius Caesar nevet (ekkortól Octavianusként szokás rá hivatkozni), és a végrendelet legfőbb kedvezményezettje lévén követelte annak végrehajtását a plebs javára is. Antonius azonban nem osztotta ki a fejenként 300 &nbsp;[[sestertius]]t, az ifjú Octavianus pedig anyai örökségén sereget kezdett toborozni Caesar veteránjai között, ráadásul azzal vádolta meg Antoniust, hogy kibékült a gyilkosokkal. Időközben [[Marcus Tullius Cicero|Cicero]] vezetésével a senatus is a consul ellen fordult, és a két csoport hamarosan egymásra talált: Octavianus szövetkezett az alapvetően republikánus testülettel Marcus Antonius ellenében. Az egyre kellemetlenebbé váló helyzetben Antonius jobbnak látta még hivatali évének lejárta előtt, decemberben kivonulni a rendkívül erős katonasággal rendelkező [[Gallia Cisalpina]] tartományba.
 
== A háború ==