„Herman Lipót” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
PZoliBot (vitalap | szerkesztései)
a Évtized előtti névelő javítása AWB
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
{{festő infobox}}
'''Herman Lipót''' ([[Nagyszentmiklós]], [[1884]]. [[április 24.]] – [[Budapest]], [[1972]]. [[július 1.]]) Festőfestő, grafikus. [[Munkácsy Mihály-díj]]as ([[1952]]), és [[Magyarország Érdemes Művésze díj|érdemes művész]] ([[1964]]).
 
== Életútja ==
28. sor:
Herman Lipót azok közé a művészek közé tartozott, akik a [[20. század]] első évtizedeinek minden jelentősebb művészeti törekvéseinél meghatározó szerepet játszottak. Későn érő típusnak tartotta magát, ezért művein - bár pontosan érzékelte a képzőművészet változásait - csak azokat a hatásokat engedte érvényesülni, amelyeket gondosan kiérlelt magában. Az [[első világháború]] előtt mindennapos vendég volt a budapesti Japán Kávéház művészasztalánál, ahol barátaival [[Lechner Ödön]]nel, [[Szinyei Merse Pál]]lal, [[Ferenczy Károly (festő)|Ferenczy Károllyal]], [[Fényes Adolf]]fal, [[Pólya Tibor]]ral és másokkal nemcsak a profetikus lelkületű [[Csontváry Kosztka Tivadar]]on élcelődtek, hanem kiapadhatatlan humorral vették célba egymást szavakkal, és még többször karikatúrákat rajzoló ceruzával. Az éjszakába nyúló beszélgetések alatt formálódott ki a magyar művészet jövője, született meg az akadémikus szemlélettel végleg leszámoló Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre alapötlete. A kritikusok felfigyeltek festményeire, amelyeken mélységes természetszeretete és a barokk kor monumentalitása iránti vonzalom nyilatkozott meg. [[Olaszország]]i útja, majd a [[kecskemét]]i művésztelepen való szorgos munkálkodása tovább finomította festői eszköztárát. Herman pályáját - mint oly sok társáét - a világháború derékba törte. Derűs alkata, élni akarása azonban átsegítette a nehéz éveken. Az élet iskolájának, a művészeti fejlődés szükséges velejárójának tartotta a negatív élményeket is.
[[Fájl:Herman Lipót sírja.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Herman Lipót sírja [[Budapest]]en. [[Kozma utcai izraelita temető]]: 5B-5-1.]]
Az [[1930-as évek]] elején vissza-visszatért [[Olaszország]]ba, [[Párizs]]ba, [[München]]be, az [[1930-as évek]]ben egyébként jobbára a Pesti Napló rajzolója volt. A 2II. világháború után több helyen alkotott, így Zsennyén, [[Szolnok]]on is. Írásos hagyatéka, köztük a gyermekkorától vezetett naplói a korszak gazdag forrásegyüttesét jelentik. Nagyobb gyűjteményes a háború után [[1954]]-ben van az Ernst-múzeumban, majd halála után, az Emlékkiállítását [[1974]]-ben rendezte meg az Magyar Nemzeti Galéria. Hosszú élete során mindenre jutott ideje. Éjszakánként naplót írt, vagy művészbarátaival a kávéházak sorát járta, nappal több ezer tételt számláló életművét rajzolta, festette. A század tanúja -a század közreműködő, valódi átélője. A kortársak mindig anekdotázásra kész, vidám bohémnak írták le. Utolsó önarcképe viszont a művészeti kifejezésért mély lelki küzdelmet folytató, a megpróbáltatásokkal teli sorsot büszkén viselő ember arcát mutatja. A művész halála után hagyatékát özvegye Gyöngyös városnak ajándékozta [[1980]]-ban.
 
== Forrás ==
Lásd szakirodalom, valamint az ''Est Hármaskönyve'' nyilvános lexikonába publikált önéletrajzi elemek felhazsnálásávalfelhasználásával (1923).
 
== Hivatkozás ==
{{források}}