„Takáts Sándor” változatai közötti eltérés

'''Takáts Sándor''' ([[Komárom (Szlovákia)|Komárom]], [[1860]]. [[december 7.]] – [[Budapest]], [[1932]]. [[december 21.]]) [[piarista]] tanár, művelődéstörténész, az [[Magyar Tudományos Akadémia|MTA]] rendes tagja (1925, lev.levelező 1906).

A gimnázium első négy osztályát a [[Komárom (Szlovákia)|komáromi]] [[bencés]] kisgimnáziumban, a négy felső osztályt [[Pozsony]]ban, a királyi főgimnáziumban végezte, majd miután 1880-ban érettségizett, a [[budapesti egyetem]] bölcsészkarára iratkozott be, és ott történelmet, magyart és latint hallgatott. Elsőéves bölcsészhallgatóként lépett be 1881-ben a piarista rendbe. Piarista növendékként a váci noviciátus után két évet Nyitrán tanult teológiát, majd 1884-től Budapesten folytatta az egyetemet. 1885. okt.október 22-én tett örökfogadalmat, majd 1886. júl.július 13-án pappá szentelték és a [[nyitrai gimnázium]]ba küldték tanítani. Már nyitrai tanárként kapta meg doktori diplomáját 1887. márc.március 19-én. Magyar, latin és történelem szakos középiskolai tanári vizsgáját 1888. december 3-án tette le.

1889-ben tartományfőnöke a rend budapesti gimnáziumába helyezte tanárnak. Szülővárosa a 90-es években megbízta Komárom történetének megírásával. 1898-ban tanári állásától felmentették, mert a magyar királyi kormány kiküldte [[Bécs]]be a volt udvari kamarai levéltár szétosztási munkálatainak végzésére. Öt évig dolgozott itt a magyar anyag kiválasztásán. Ekkor [[Thallóczy Lajos]]nál lakott.<ref>[http://www.mult-kor.hu/20090530_thalloczy_lajos_ mult-kor]</ref> 1903-ban a képviselőház meghívására elvállalta az 1791-1865-ig terjedő [[országgyűlés]]i emlékek szerkesztését. 1903-tól haláláig a képviselőház levéltárosa volt. A [[Duna Menti Múzeum|Komárom megyei Múzeum-egyesület]] 1906-ban tiszteletbeli tagjává választotta. 1906-tól levelező, majd 1925-től a [[Magyar Tudományos Akadémia]] rendes tagja volt.

Kutatási területe elsősorban a 16.-17. század volt. A mindennapok történetét tárta föl levéltári anyagokra támaszkodva.

1886. 8. sz. A komáromi boszorkányok,

1899. 47. sz. A bánáti bálok a mult században,

1904. 25. Hazafias halászok, 35. Magyar bikaviadal,

1905. 289. Régi magyar gyümölcs,

1906. 9. Maklári Péter, 86., 93. A régi magyar kert, 1902. 332. II. Péter czár magyar nevelője,

1907. 92. A koponyás és a tokár sat.);

1890. Részletek a nyelvujítási harcz történetéből,

1891. A Mondolat és a Felelet hatása,

1892. Irodalmi harczok, Kelemen Didák és Károlyi Sándor családja,

1893. Könyvism.,

1894. A magyar Klariszszai-apáczák volt pesti klastromának története);

1892. A zörgős lantu pap: Kőszegi Fabchich József);

1895. A Haruckern- és Károlyi-család,

1899. Erzsébet királyné sírja.

1903. A Dessewffyek,

1904. Magyar királyi család és az egri püspök, Barcsay Ábrahám ismeretlen levelei,

1905. Csendélet Budán 1696-ban);

1897. A komáromi vizahalászat a XVI. században,

1898. A komáromi harminczadosok dolga a XVI. és XVII. században, A Szamos szabályozása a mult században, Az ecsedi láp világa,

1899. A harminczadosok elleni vizsgálat 1560-ban, Külkereskedelmi mozgalmak hazánkban I. Lipót alatt, Fuggerek mint marhakereskedők,

1900. A dunai hajózás a XVI. és XVII. században, öt közlés, Méz- és viaszkivitelünk a XVI-XVIII. századokban,

1902. A bécsi halkereskedők kiváltságai Magyarországon 1328-tól 1714-ig, Az első dohánymonopolium bajai,

1903. A magyar kamara állapota 1628-ig. Két világkereskedelmi czikkünk a XVIII. században, A rézpénz mint országos csapás 1703-ban,

1904. Hajóépítők telepítése Magyarországba a XVI-XVIII. századokban);

1900. Augsburgi ötvösök munkái törökök és magyarok részére, A magyar műkincsek pusztulása a Wesselényi-féle összeesküvés idejében;

1901. A Mária Magdolna kolostor lerombolása, Mátyás és Beatrix bécsi mellképeiről. A budavári királyi Szt. János kápolna kincsei,

1902. Nádasdy Ferencz gróf sasvári kincstára, Donner szobrászról és a süttői márványról,

1903. A budavári várkápolna régi kincsei);

1901. Az elfeledett nyelvujító Benyák Bernát,

1903. Régi pásztori élet, Magyar hadi nyelv);