„Láncgörbe” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
irak!!!
84. sor:
A láncgörbe ideális alak az olyan [[boltív]]ek számára, melyek csak saját súlyukat hordják. Az ilyen boltívek keresztmetszetei csaknem kizárólag nyomásra vannak igénybevéve, hajlítást gyakorlatilag nem szenvednek. Ha az ilyen boltívet különálló elemekből építik össze, az elemek között nem ébred érdemben nyírófeszültség sem. (Az egyes elemeken belül fellép nyíróerő a nyomás következtében, de nem a középvonalra merőleges síkokon.) A terhelés (beleértve a súlyt is) a láncgörbe érintője irányában hat.
 
Az ókorban a fordított láncgörbe alakú boltívet intuitíve találták fel, és úgy találták, hogy szilárd, stabil íveket lehet így építeni. A [[Taq-i Kisra]] palota az [[irak]]i [[Ktezifon|Ctesiphon]]ban látványos példaként maradt ránk. Az ókori görög és római építészetben a kevésbé hatékony körív alakú boltívek terjedtek el széles körben. Európában valószínűleg elfelejtették a láncgörbe alakú boltíveket a Római birodalom bukásával, a középkor és a [[reneszánsz]] alatt alig építettek ilyeneket, bár a csúcsíves [[boltív|bolthajtás]] a láncgörbe nem tudatos közelítése lehetett.
 
[[Franciaország]]ban a [[Rhône]] folyón [[1171]] és [[1185]] között épített avignoni híd, a [[Pont d’Avignon]] ívei ugyancsak láncgörbe alakúak.