„Pierre Nicole” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
3. sor:
== Élete ==
[[Chartres]]-ban született egy vidéki ügyvéd fiaként, aki gondosan ügyelt taníttatására. 1642-től Párizsba küldte [[Teológia|teológiá]]<nowiki/>t tanulni, ahol hamarosan kapcsolatba lépett a [[Port-Royal]] janzenista közösségével nagynénjén, Marie des Anges Suireau-n keresztül, aki egy rövid ideig a zárda apátnője volt. Ezután egy ideig a Petites écoles de Port Royal-ban (a Port Royal "kis iskoláiban") tanított. Valamilyen lelkiismereti aggály akadályozta abban, hogy a papi hivatást válassza, és így egész életén át "az alsóbb rendek írástudója" maradt, jóllehet mély tudású teológus volt. Néhány évig tanítómester volt a Port Royal "kis iskolájában", és abban a szerencsében volt része, hogy görögre taníthatta a fiatal [[Jean Racine]]-t, a későbbi költőt. De fő feladata az volt, hogy [[Antoine Arnauld]]-dal együttműködésben a janzenisták által megalapozott vitairodalom szerkesztésével foglalkozzon.
Nagy része volt Pascal ''[[Levelek vidékre]]'' c. műve anyagának összerendezésében (1656); Nicholas Wendrock álnév alatt 1658-ban [[Latin nyelv|latin]]<nowiki/>ra fordította a leveleket.<ref><span contenteditable="false"><span>[[Fájl:Wikisource-logo.svg|link=|class=hoverZoomLink|13x13px]]</span></span><span contenteditable="false"></span> <cite class="citation encyclopaedia" contenteditable="false">"[[wikisource:Catholic Encyclopedia (1913)/Pierre Nicole|Pierre Nicole]]". </cite></ref> 1662-ben Antoine Arnauld-val közösen társszerzője volt a rendkívül sikeres [[Port-Royal logika|Port-Royal logiká]]<nowiki/>nak, amely az [[arisztotelészi logika]] [[René Descartes|karteziánus]] olvasatán alapult. 1664-ben maga is belekezdett egy levélsorozatba, ''Les Imaginaires ''címmel, melyben arra szándékozott rámutatni, hogy az eretnek vádak, amelyeket széles körben a janzenistáknak tulajdonítottak, valójában csak a jezsuiták képzeletében léteztek. Desmarets de Saint-Sorlin, egy kevéssé jegyzett költő, aki nagy odaadással viseltetett a jezsuiták iránt, vadul megtámadta e leveleket, mire Nicole a ''Les Visionnaires''-ben, egy másik levélfolyamban válaszolt neki (1666). Ezekben megjegyezte, hogy a költők és a drámaírók nem jobbak, mint "közmérgezők". Ez a megjegyzés Racine elevenébe talált; egy maró válaszban fordult szembe nem csak egykori mesterével, hanem az egész Port Royal-lal is, amely – amint [[Boileau]] mondta neki – több büszkeséggel töltötte el a fejét, mint a szívét.
| |||