„Éntudat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
a clean up, replaced: három éves → hároméves AWB |
||
5. sor:
Az éntudat akkor kezd el kialakulni, amikor a [[gyermek]] 2 és fél – 3 éves korában önmagát azonosítja, azaz [[egyes szám első személy]]ben kezd el beszélni önmagáról, ahelyett hogy [[egyes szám harmadik személy]]ben szólna magáról, mint addig teszi némely gyermek.
Az éntudat része az [[énkép]], amelynek nagy jelentősége van az emberek viselkedésében. Az énkép alakítására, megváltoztatására a [[pszichológia]] vállalkozik, amennyiben egy személynek vagy a [[személyiség]]nek problémái vannak önmagával.
== Éntudat az antropozófia szerint ==
[[Rudolf Steiner]], az [[antropozófia]] alapítója szerint az éntudat kialakulásához énre, [[individuum]]ra van szükség. Individuum alatt azt az önmagában [[létező]]t érti, aki [[tudat]]i fejlődésének bizonyos fokán képes önmagát tudatosítani. Steiner szerint az éntudat két-három éves korra jelenik meg, de csak a 20-21. évet betöltve alakul ki teljesen. Az éntudat a gondolkodó képesség révén születik meg. Kialakulása gondolkodás nélkül nem lehetséges. Amikor a kisgyermek énje gondolkodik és gondolkodását nem az önmagán kívüli létre irányítja, hanem önmagára, a tudatába villan énje, és kialakul róla a tudata. Ez Steiner megfigyelései szerint intuitív felismerés és általában
Az éntudat tehát annyiban lehet jelen egy adott tudatállapotban, amennyiben a gondolkodás képessége is jelen van. [[Álom]]ban ez csak nagyon halványan lehet jelen, mert a gondolkodás alig van jelen benne. Az álom nélküli [[alvás]]állapotban pedig egyelőre egyáltalán nincs az embernek éntudata, mert nem képes közben gondolkodásra.
Az antropozófia szerint az ún. érzékfeletti tudatállapotokban az éntudat is megtartható, sőt jelenlétének intenzitása fokozható; kiterjeszthető az álom nélküli alvásra is, sőt tudatfolytonosság is létrehozható.
16. sor:
== Éntudat A teória értelmezése szerint ==
[[A teória]] értelmezése szerint az éntudat gondolatok összessége, az elme reakciója a külvilágra, védekező mechanizmus, mellyel elkülöníti magát a külvilágtól. Működése reflexszerű: az agy önműködően reagál a külvilágra, legtöbbször [[indulat
Működését legkönnyebben megérteni talán a kialakulásán és fejlődésén keresztül lehet:
23. sor:
* Eljut arra a pontra, ahol azt kezdi gondolni, hogy a külvilágból érkező ingereknek ő a középpontja – itt pedig megtörik az egyensúly a valósággal, hiszen az, hogy ő középpontja valaminek, az csupán a képzeletben van, nem valóságos. Ez a momentum tekinthető az éntudat kialakulási pontjának.
* A kialakuló éntudat gyűjtögetésbe kezd. A tárgyak, információk, ingerek, emlékek, tudásanyag, élmények, visszaigazolások birtoklása (ami szintén nem valóság, a birtoklás is csupán gondolati szinten értelmezhető) által igyekszik önmagát létezővé tenni, megerősíteni a saját létezését. Mivel az összegyűjtött dolgok segítségével határozza meg magát, azok számára értéket képviselnek, és céljává válik, hogy megvédje mindazt, ami az övé.
* A beérkező ingerek között van olyan, amit nem ért meg, mert nincs eszköze hozzá. Ezeket törésként éli meg, negatívnak minősíti és elraktározza. Ha legközelebb ehhez hasonló inger éri, megpróbálja megvédeni magát tőle, többnyire valamilyen [[indulat
* Ezek a törések alkotják az éntudat, a védekező rendszer falát. Kb. 2-5 éves korra annyi törés éri a gyermeket, hogy a védekezőrendszer körbezáródik, onnantól teljesen különválasztja magát a külvilágtól.
* Pubertáskorban a rendszer befelé is bezárul, vagyis az ember az érzésektől is elzárja magát.
A gyűjtögetés, a védekezés továbbra is folyik, az éntudat tartalma cserélődhet, bővülhet is bizonyos szintig, az egyén pedig azonosítja önmagát a védekező mechanizmussal.
== Hivatkozások ==
| |||