„Emberkereskedelem” változatai közötti eltérés

Az emberkereskedelem áldozatai a legtöbb esetben szegények, bevándorlók, csavargók vagy felügyelet alatt álló fiatalok, [[kisebbség]]ek, elnyomottak, nők, gyerekek, valamint [[erőszak]], [[háború]] vagy természeti csapások áldozatai. Az emberkereskedők elsősorban ezen csoportok tagjait célozzák meg, mivel ezek a személyek könnyen sebezhetők, s kiszolgáltatott helyzetükből adódóan sokkal befolyásolhatóbbak a többi embernél. Bár a kereskedés áldozatai természetesen nem önkéntesen vesznek részt az adott [[bűncselekmény]] végrehajtásában, életkörülményeik gyakran olyan pozícióba sodorják őket, amelyben könnyen az emberkereskedők áldozataivá válhatnak. Mindezt elősegítik bizonyos tényezők, mint a szegénység; olyan lehetőségek hiánya, melyek befogadásukat elősegítenék; családon belüli erőszak vagy elhanyagolás, melyek a fiatalokat az utcára taszítják. A kereskedők sok áldozatot megtévesztenek hamis lehetőségek felvázolásával. Munkalehetőséget, jobb életkörülményeket, kedvező feltételeket biztosítanak elvben az áldozatoknak, akik csak később döbbennek rá, hogy kihasználják őket, erőszakkal bánnak velük, s olyan szörnyű dolgokat kell átélniük, melyek egész hátralévő életükre hatással lesznek.

Az emberkereskedelem felszámolása érdekében egy szervezetekből, kormányokból és mindennapi polgárokból álló fokozatosan bővülő csoport jött létre, mely komoly stratégiákat dolgoz ki a cél elérése érdekében. Magas profit és alacsony kockázat; ez a kombináció motiválja a kereskedelem kiterjedését. Ennek a kombinációnak a megváltoztatása lenne a kulcs ahhoz, hogy a piaci dinamika megszűnjön, és a kereskedőknek ne érje meg belefogni az adott vállalkozásba. Több olyan stratégia is született az iparág felszámolása kapcsán, mely elsődlegesen a meggyőzés és a bűnüldözés technikájára épül. Kétségtelen, hogy a bűnüldöző szervek megerősödésével és a kereskedelem kockázatának növelésével csökkenne az emberkereskedők és a folyamatot elősegítő szervek és személyek száma. Például amennyiben egy 60 bordélyházból álló rendszerben, amely részt vesz az emberkereskedelemben, akár csak tíz bordélyházat bezáratnának egy egy évesegyéves időtartamon belül, a megmaradt bordélyházak zöme vélhetően inkább áthelyezkedne máshová, vagy bezárna a nagyobb kockázat miatt. A valóságban azonban több akadálya is van a stratégia megvalósításának; ide tartozik például a korrupció és a törvény általi üldözés alacsony prioritása. Gyakran bűnügyi és civil büntetések szükségesek a hivatásos szex fogyasztóinak vagy azon cégeknek, amelyek emberkereskedőktől szerződtetnek. Ezeknek a büntetéseknek a végrehajtása viszont gyakran bonyolult, ugyanis rengeteg jogszabály létezik, amely védi a fogyasztókat és az üzleteket. Sok program az emberkereskedelem megelőzéséért fokozott körültekintésre összpontosít azon népességcsoportok körében, akik könnyen áldozattá válhatnak. Ez a megelőzési stratégia azonban nem sok sikert ígér a teljes emberkereskedelem visszaszorítása kapcsán, ugyanis az ilyen könnyen befolyásolható személyek gyakran bármire képesek azért, hogy jobb életkörülmények között élhessenek, vagy hogy munkalehetőséget találjanak. Néhány népességcsoport tagjai nincsenek is olyan helyzetben, hogy érdemben maguk tudjanak dönteni, ennek oka lehet akár erőszak alkalmazása, akár szegénység vagy [[diszkrimináció]]. A veszélyeztetett népességcsoportok védelmének a kulcsa egyrészt a szegénység és egyenlőtlenség csökkentése, másrészt a szociális védelem növelése. Ezek a tényezők értelmes célokat képeznek, és egyben csökkentik az embercsempészek csoportjától való függőséget. Az esetleges civil akciók csökkenthetik a profitot és kedvezőtlen nyilvánosságot generálhatnak, ami elkedvetlenítő hatással lehet az emberkereskedelem szereplőire nézve. Civil akciókat korrupt kormányok esetében is lehet alkalmazni, ez belső reformokat idézhet elő. Hatékony megoldási módszer lehet még a gyerekek tájékoztatása, előadások tartása egy kidolgozott tájékoztatási stratégia keretében.