„Dimítriosz Vikélasz” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: PDF → Portable Document Format |
a clean up, replaced: Hat éves → hatéves AWB |
||
31. sor:
== Gyermekkor ==
Vikélasz Ermúpoliban született, a görögországi [[Szírosz]] szigetén. Édesapja kereskedő volt, édesanyja pedig a gazdag Melasz család tagja.
== London, az üzlettől az irodalomig ==
1852-ben Londonba távozott két nagybátyjával, ahol vállalkozásuknál (Melas Bros) először könyvelőként dolgozott, majd üzlettársuk lett. Heti rendszerességgel kezdett levelezni édesanyjával, ez a levelezés élete egyik fontos része lett.<ref name="Llewellyn-Smith 84.o."
Naplójában, amelyben nem csak mindennapi életének történéseiről számolt be, de Leon nagybátyja tanácsait is feljegyezte, összegezte gondolatait az általa olvasott könyvekről és megtekintett előadásokról.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 84-85.o.</ref>
41. sor:
A University College London esti tagozatos képzésén (az egyetlen egyetem Londonban, amely nem követeli meg a hallgatóktól az [[anglikán]] vallás gyakorlását) [[botanika]] tudományban szerzett diplomát.<ref name="Dolianitis 106-107.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 106-107.o.</ref> Németül és olaszul tanult, valamint vívott, lovagolt és evezett is, de a körülmények nem engedték meg neki, hogy ezeket később folytassa.<ref name="Dolianitis 107.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 107.o.</ref> Publikálni kezdett, először egy verses antológiát 1862-ben, majd számos cikket jelentetett londoni folyóiratokban.
Az 1863-as görögországi politikai események idején, a forradalom elkötelezett híveként, amely Ottó görög király száműzetéséhez és I. György megkoronázásához vezetett, Vikélasz pénzgyűjtésbe kezdett, hogy támogassa az ideiglenes kormányt. A kor legnagyobb lapjainak írt levelében kérte, hogy tartsák tiszteletben Görögország jogait. 1866-ban véglegesen ismertté vált a brit értelmiségiek között, miután kapcsolatokat épített ki szerzőkkel és akadémiai tagokkal, hogy megnyerje őket a krétai ügyhöz az 1866-1867-es lázadás idején, amely érdekében folytatta az adománygyűjtést.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85.o."
1866-ban, feleségül vette a nála 12 évvel fiatalabb Kalliope Geralopoulou-t, egyik nagybátyja feleségének, Katerininek húgát, aki szintén egy gazdag londoni kereskedőcsalád gyermeke volt.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85.o."
A kezdeti találkozások után barátok lettek a londoni görög nagykövet, [[Szpirídon Trikúpisz]] fiával, és a későbbi görög miniszterelnökkel, [[Harílaosz Trikúpisz|Harílaosz Trikúpisszal]], aki éppen akkor kezdte el politikai karrierjét a görög nagykövetség attaséjaként, velük rendszeres levelezést tartott fent.<ref name="Llewellyn-Smith 84-85.o."
Közben igyekezett hasznára lenni Görögországnak, 1868-ban egy 30 oldalas statisztikai cikket jelentetett meg a görög királyságról egy, a Királyi Statisztikai Társaság által rendezett konferenciát követően; 1870-ben pedig iskolát alapított Angliában élő görög gyermekek számára. Összes munkájával - legyen az vitaanyag, politikai, újságírói, történelmi vagy irodalmi- két célja volt: emelni a közhangulatot és az intellektuális szintet hazájában, illetve hogy Görögország ismertségét elismerésre váltsa világszerte.<ref name="Dolianitis 108.o."
1876-ban, a gazdasági válság nyomán, mely 1873-ban kezdődött, annak érdekében, hogy ne veszítsék el vagyonukat, Vikélasz és nagybátyjai megszüntették vállalkozásukat, így abban a kényelmes helyzetben találta magát, hogy ideje nagy részét immáron az irodalomnak szentelhette.<ref name="Dolianitis 109.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 109.o.</ref>
52. sor:
== Párizs, a felesége betegsége és az irodalom ==
1874-ben, édesapja halálát követően, Vikélasz felesége mentális problémákkal kezdett küzdeni, és öngyilkosságra való hajlam mutatkozott nála.<ref name="Llewellyn-Smith 85.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 85.o.</ref> A házaspár utazással próbálta a betegség tüneteit enyhíteni, de egy újabb pánikrohamot követően feleségét a doktorok elmebetegnek nyilvánították, ezt követően hét és fél évet a Ivry-sur-Seine-i elmegyógyintézetben töltött. Szokásához hűen Vikélasz az elkövetkezendő húsz évben napról napra rögzítette felesége mentális állapotának változásait.<ref name="Llewellyn-Smith 85.o."
Folyóiratában 1872-től rendszeresen kifejezte azt, hogy Athénba szeretne visszatérni, 1877-ben, mikor felesége állapota javuló tendenciát mutatott, az alkalmat kihasználva Athénba mentek, és építkezésbe kezdett az egyetem közelében. Felesége állapota azonban újra rosszabbodni kezdett, és visszatértek Párizsba.<ref name="Llewellyn-Smith 85.o."
Újabb párizsi tartózkodása alatt, Vikélasz a következő [[William Shakespeare|Shakespeare]] művek görög nyelvre való fordításába kezdett: [[Lear király]], [[Rómeó és Júlia|Rómeo és Júlia]], [[Othello]] (1878), illetve [[Macbeth]] és [[Hamlet, dán királyfi|Hamlet]] (1881). Fordításai lelkes fogadtatásnak örvendtek az athéni irodalmi közösség körében. Megírta fő irodalmi művét, a Loukis Laras-t, amely sorozat formájában jelent meg először 1879-ben, és még abban az évben francia és német nyelvre is lefordították. A francia fordítás, amelyet először 1880-ban közöltek, szerepelt Jules Ferry francia oktatási miniszter listáján, amin azok a könyvek voltak, amelyeket jó tanulók kaphatták díjként.<ref name="Dolianitis 109.o."
Vikélasz a következő 15 évet Párizsban töltötte, és kapcsolatokat épített ki a francia főváros értelmiségi és irodalmi köreivel. Számos cikket írt (a bizánci történelemről, a görög politikai életről), valamint novellákat és útikalauzokat is.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o.">Llewellyn Smith, ''Olympics in Athens'', 86.o.</ref>
62. sor:
A görög nyelvi vitában (katharevousa és dimotiki között), Vikélasz középre állt, elutasította a dimotiki-hívek kicsapongásait, akik az intellektuális nyelvezet túlzottan heves védelmezői voltak, és azt javasolta, hogy a katharevousa-irányzat érvényesüljön a parlamenti jegyzőkönyvek vezetésében, és a köznyelv legyen használatos a költészetben.<ref name="Sophie Basch 231.o.">Sophie Basch, ''Le Mirage Grec.'', 231.o.</ref>
1877 és 1892 között utazással töltötte idejét, miután felesége betegsége addigi legrosszabb fázisába került, és férje jelenlétét nem tudta elviselni. Visszatért Görögországba, látogatást tett Skóciában, Svájcban, Spanyolországban illetve Konstantinápolyban.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o."
1892-ben telket vásárolt Athénban, ahol felépítette új rezidenciáját, ez lett egyben végső lakhelye.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o."
1893-ban anyagilag támogatta a görög ortodox templom felépítését Párizsban.<ref name="Dolianitis 111.o.">Dolianitis, ''The IOC's Centenary 1894-1994'', 111.o.</ref>
1894 májusában felkérést kapott a Pángörög Torna Egylettől, hogy vegyen részt az egy hónap múlva esedékes kongresszuson, amelyet a Pierre de Coubertin hívott össze. Némi hezitálás után úgy döntött, hogy képviseli a szövetséget.<ref name="Llewellyn-Smith 86.o."
Pierre de Coubertin eredeti terveiben az szerepelt, hogy az első újkori olimpiát Párizsban rendezik meg 1900-ban, de Vikélasz meggyőzte őt, illetve az újonnan alapított NOB tagjait arról, hogy az első olimpiát Athénban kell rendezni, szimbolikusan ezzel összekapcsolva az újkori olimpiát az ókori olimpiákkal. Mivel a NOB akkori alkotmánya kimondta, hogy az lehet NOB elnök, aki a következő olimpiát rendező országból származik, így Vikélasz lett a NOB első elnöke.
82. sor:
1905-ben az athéni egyetemet képviselve vett részt a hetedik olimpiai konferencián Brüsszelben,<ref name="Revue Olympique 132.o.">Revue Olympique, ''Demetrius Bikelas'', 132.o.</ref> illetve aktív tagja maradt a Görög Olimpiai Bizottságnak. 1908. július 20-án hunyt el Athénban "valamilyen kínzó betegségben".<ref name="Revue Olympique 131.o.">Revue Olympique, ''Demetrius Bikelas'', 131.o.</ref>
[[Franciaország]] a [[Francia Köztársaság Becsületrendje|Becsületrend]] lovagi fokozatát adományozta Vikélasz részére 1891 december 31-én, és a [[St. Andrews-i Egyetem|St. Andrew Egyetem]] tiszteletbeli doktorává avatták 1893 novemberében (első görög személyként).<ref name="Dolianitis 111.o."
Hatalmas könyvgyűjteményét [[Iráklio|Iráklióra]] hagyta, megalapítva a Vikelaia Városi Könyvtárat. Napjainkban, az [[Ermúpoli]]ban található sportcentrum Vikélasz nevét viseli, megtalálható benne olimpiai úszómedence, teniszpálya, tornaterem, kosár- és röplabdapálya, valamint atlétikai, floorball és futballpálya is.
|