„Magas-Tátra” változatai közötti eltérés

 

== Éghajlata ==

 

A hó 1300 m felett átlagosan négy-öt, 1800 m felett hat hónapig képez összefüggő takarót.

 

A Tátra növényzetét a következő [[vegetáció|növényzeti]] övekhez sorolhatjuk:

* ''2. magashegységi övezet (900–1500 m a tengerszint fölött).'' A lucos erdők övében a névadó [[lucfenyő]] elegyetlen állományai uralkodnak.

* ''3. alhavasi övezet (1500–1800 m a tengerszint fölött).'' Az erdőhatár fölötti keskeny övben elsősorban a [[havasi törpefenyő]] bozótja tenyészik. Imitt-amott előfordul, elsősorban az erdők határánál, a [[cirbolyafenyő|havasi cirbolyafenyő]], a [[vörösfenyő]] és a [[madárberkenye]] egy-egy csoportja, illetve magányos, gyakran törpe növésű vagy lecsepült példánya is.

** [[Késmárkiitató]] – ''Kežmarské Žľaby''

** [[Barlangliget]] – ''Tatranská Kotlina''

* [[Alsóhági]] – ''Nižné Hágy''

* [[Alsóerdőfalva]] – ''Nová Lesná''

| Kamzík

Hôtel Divá koza

|-

| Nagyszalóki menedékház

 

* [[Frölich Dávid]] (1595, [[Késmárk]] – 1648. április 24., [[Lőcse]]) – Geográfus, kalendáriumkészítő, csillagász és matematikus volt, sőt jelentős fizikai ismeretekkel is rendelkezett. Magányos alakja e századnak, korát sok szempontból megelőzte, tanítványa, követője nem volt, és az utókor még sokkal mostohábban bánt vele, mint [[Honterus János]]sal, a tudós nyomdásszal és tanítómesterrel, akinek műveivel legalább a szorgalmas filológusok és egyháztörténészek foglalkoztak.

* [[Augustini ab Hortis Keresztély]] (1598. december 6., Neisse, Szilézia – 1650. augusztus 21., [[Kakaslomnic]], Szepes vm., sírja az evangélikus templomban) – Orvos és természettudós. Orvosi diplomáját 1620-ban szerezte Basel-ban, Svájcban, majd Sziléziában gyakorlóorvos. 1622-ben [[Késmárk]]on telepedett le, városi orvosként. 1623-ban megözvegyült, 1626-ban újranősült és Kakaslomnicra költözött. Ezután Bécsben [[II. Ferdinánd magyar király|II. Ferdinánd]] személyes orvosa lett, 1631-ben füvészkertet létesített, ezért 1631-ben II. Ferdinándtól magyar nemességet kapott (német nemessége már megvolt) és az ab Hortis nemesi előnevet (ab Hortis = füvészkerti). A császár 1637-ben bekövetkezett halála után visszatért a [[Szepesség]]be, Kakaslomnicra, bár [[III. Ferdinánd magyar király|III. Ferdinánd]] alatt is megvolt a királyi orvos címe.

* [[Daniel Speer]] ''Magyar Simplicissimus'': 1683-ban kiadott, kalandos életét bemutató könyv XIII. fejezetében megemlékezett tátrai kirándulásáról is. Késmárkról indult, sajnos azonban útja nehezen rekonstruálható. Talán az akkor legmagasabbnak vélt Lomnici csúcsot mászta meg többedmagával. A történet egyébként tanulságos, megemlékezett az akkori "hegyivezetőkről", a mászások technikájáról, valamint a korabeli csúcskönyvről is: "Vezetőnk egy kiszögellő rettenetes szikla tövében néhány kődarabokból rakott halmocskát mutatott, amelyek alatt bádog dobozkákban pergamenre írt nevek voltak találhatók. Sajnáltuk, hogy emlékünk megörökítésére mi nem hoztunk effélét magunkkal, mire vezetőnk megszólalt. "Nekem van íróhártyám és bádogskatulyám, mit adtok érte, ha átengedem, s tollat, tintát is adok hozzá?" Egy forintot ajánlottunk, de meg kellett ígérni, hogy meg is adjuk. Tehát felírta mindenki nevét, életkorát, születése helyét, évét és napját; e lapot betettük a dobozkába, s köveket raktunk rá, nagyobb halomba, mint a régi."

* [[Rainer János György]] (1800. április 3., [[Szepesszombat]] – 1872. február 23., [[Szepesszombat]]) – 1833–1868 között [[Ótátrafüred]]en szállodavezető. Nagy érdemei vannak a település fejlesztésében: a szanatóriumok, utak építésében.

* [[Blasy Ede]] (1820. május 3., [[Felka]], [[Szepes vármegye]] – 1888. június 25., [[Felka]]) – Nagy zergevadász, felkai kereskedő és közbirtokos. 1869–1874 között az Ótátrafüredi szanatórium igazgatója. Közreműködött az MKE alapításában, később az MKE Magas-Tátrában végzett munkáiban: utak és menedékházak építése (ő építette az első menedékházat a Felkai-völgyben – saját költségén, közreműködött a Szalóki-tavak melletti kunyhó és a [[Menguszfalvi-völgy]]ben a Hincó-tavi- és a Békás-tavi-patak összefolyásánál épült első menedékház felépítésében), hegyivezető szolgálat megszervezése.

* [[Magyarországi Kárpát Egyesület]] (MKE) (1873–1920, 1992-től ismét)

* [[Grósz Alfréd]] (1885. augusztus 25., [[Késmárk]], Szepes vm. – 1973. március 1., [[Késmárk]], Szepes vm.) – Minden idők egyik legjobb szepesi hegymászója, tevékenysége a hegymászáson kívül kiterjedt a turizmusra, sísportra, hegyimentésre, természetvédelemre, a tátrai hegymászás és turizmus történetének kutatására. A felsorolt területen számos cikk, könyv szerzője. Német anyanyelvű magyarnak vallotta magát.

* [[Komarnicki Gyula]] Dr. (1885. február 22., [[Budapest]] – 1975. augusztus 27., Budapest, sírja a [[Farkasréti temető]]ben) - Lengyel származású édesapja a késmárki Nendtvich Karolinát vette feleségül (meghalt 1909-ben). Az egyik legjobb magyar hegymászó, a Magas-Tátra egyik legkiválóbb ismerője, magyar- és német nyelvű tátrai hegymászókalauzok szerzője, ügyvéd. 1928–1934 között a Magyar Államvasutak vezérigazgatója, 1934–1944 között a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság vezérigazgatója. A BETE alapító tagja, később elnöke (1909), majd tiszteletbeli tagja, a sajtó bizottsági tagja. 1906–1914 között a legjobb hegymászók közé tartozott a Magas-Tátrában. 1942-ig mászott, de még 1968-ban is turistáskodott. Kötéltársa legtöbbször öccse [[Komarnicki Román]] és [[Grósz Alfréd]] volt, de nagyon sok magyar, német és lengyel hegymászóval is mászott. A Magas-Tátránban minden csúcsot megjárt és 143 első megmászása volt.