„Leontinoi Gorgiasz” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
|||
52. sor:
A gondolatmenet a következő [[paradoxon]]nal kezdődik: ha a nemlétező létezik, akkor egy időben létezik is, meg nem is, ami logikai ellentmondás. Ezután azt állítja, hogy maga a létezés sem létezik. Ezt a következővel támasztja alá: ha a létezés létezne, akkor vagy örökkévalótól kellene lennie, vagy valaki által létrehozottnak. Ha örökkévaló, akkor nincs kezdete és határtalan. Ha határtalan, akkor viszont nem lehet valahol, vagyis sehol nincs. Tehát nem létezik. Ha a létezés létrehozott, akkor valamiből ered, tehát ez a valami az általa létrehozott létezés nélkül is létezik, ami ismét lehetetlen. A nemlétezés pedig semmit nem tud létrehozni.
Gorgiasz ezt követően arról értekezik, hogy mi a megismerhető és a felfogható. Érvelése szerint az ember által elképzelt, gondolt dolgok nem léteznek. Ezt azzal támasztja alá, hogy bárki elképzelhet egy kocsiversenyt a tengeren, de ez nem jelenti azt, hogy az a valóságban is megtörténik. Az elme csak azt ismerheti meg, amit a valóságból megragad, a létezés viszont csak az emberi elmében, gondolatként jelenhet meg. Maga a létezés felfoghatatlan. Ennek a gondolatmenetnek a lényege az, hogy az emberi tudás nem jelenti a szubjektum és az objektum azonosulását, és a gondolat nem a valóság leképezése.
Gorgiasz végül kijelenti: ha a létezés felfogható lenne, az ismeret akkor sem lenne közölhető. Ennek oka az, hogy amit valakinek átadunk, az nem egy külső [[szubsztancia]] (önálló létező), hanem "csak" [[logosz (retorika)|logosz]] (szó, beszéd). A logosz pedig nem szubsztancia és nem is létező dolog. A logoszt meg tudjuk érteni, ám a dolgokat közvetlenül nem tudjuk felfogni, vagyis rajtunk kívül maradnak. A dolgok ábrázolása tehát nem azonos magukkal a dolgokkal, így a valóság a logosz útján átadhatatlan.
| |||