„Faludy György” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Idézet (Tudom, hogy kicsit hosszú, de szerintem érdemes benne hagyni...) |
||
33. sor:
[[1938]]-ban elhagyta [[Magyarország]]ot. Erre többek között az kényszerítette, hogy úgy érezte, hazájának az a legrosszabb, ha a háborút a hitleri [[Németország]] nyeri meg, így a németek oldalán semmiképp sem akart volna harcolni. [[Párizs]]ig menekült, itt találkozott többek között [[Arthur Koestler]]rel és az emigráns magyar művészek közösségével. Később a német megszállás miatt innen is távozni kényszerült. [[Havas Endre (író)|Havas Endrével]] és [[Lorsy Ernő]]vel együtt [[Marokkó]]ba ment, majd az [[Amerikai Egyesült Államok]]ba jutott, ahol a ''Szabad Magyar Mozgalom'' titkáraként és lapszerkesztőjeként tevékenykedett. Ezután három évig az amerikai hadseregben szolgált tisztként. Eközben húgát, aki itthon maradt, a nyilasok meggyilkolták.
[[1946]]-ban tért haza, a [[Népszava|Népszavánál]] helyezkedett el. [[1947]]-ben megjelent az ''Őszi harmat után'' című verseskötete, illetve a ''Villon balladák'' már a 14. kiadásnál tartottak. A rasszizmust megvetette, az ő vezetésével döntötték le [[1947]]. [[április 26.|április 26-áról]] [[április 27.|27-ére]] virradó éjjel [[Prohászka Ottokár]] Károlyi-kertbéli szobrát. A kommunista hatalom mégis kezdettől fogva ellenségesen viszonyult hozzá, további művei nem jelenhettek meg. [[1949]]-ben hamis vádak alapján letartóztatták, s [[Gábori György|Gábori Györggyel]] és [[Egri György|Egri Györggyel]] [[Kistarcsai Központi Internálótábor|Kistarcsára]] internálták, majd a [[recski kényszermunkatábor]]ba zárták. Az ÁVH börtöneiben, illetve a táborokban írt versei [[1983]]-ban [[München]]ben jelenhettek meg ''Börtönversek 1949–1953'' címmel.
<center>{{Idézet 2|''Az itt közölt verseket 1950 és 1953 közt csináltam az Andrássy út 60. pincéjében, Kistarcsán és az ÁVO recski bűntetőtáborában. A „csináltam” igét azért használom, mert Rákosi börtöneiben csakúgy, mint Hitler megsemmisitő táboraiban, papir és irószer nem állt a rabok rendelkezésére. Igy ezeket a verseket "fejben csináltam"…
''Legfőbb gondom az volt, hogy verseimet emlékezetembe véssem; eladdig mindig szenvedélyemnek ismertem más verseinek megtanulását, de a magaméit figyelmen kivül hagytam. Ha az első négy sort elkészitettem, elmondtam magamnak nyolcszor-tizszer; a következő négy sorral ugyanezt tettem, aztán a nyolcat ismételtem ötször-hatszor, és igy tovább, mig a napi, átlagos 40 sor penzummal elkészültem. Reggelenként felmondtam magamnak mindazt, amit addig irtam? száz sort, ötszázat, ezret…
''A fogdáról egész kötet költeménnyel – ezzel a kötettel – fejemben jöttem ki. Ezek után számos rabtársam tanulta meg azokat a verseket, melyeket jobbaknak, vagy a legjobbaknak tartottam. A megtanulás indoka nemcsak a kölcsönös, törhetetlen szeretet volt, melyet akkor és azóta egymás iránt érzünk és nemcsak a magyar nép sajátsága, a költészet iránti, merem remélni múlhatatlan lelkesedés. Sőt még nem is az, hogy ezekből a versekből – akármilyen is legyen irodalmi értékük – erőt tudtak meriteni. Hanem elsősorban az a tény, hogy költeményeimet meg kivánták menteni az utókor számára. Az akkori helyzetben, gyönge fizikumommal rendkivül valószinűtlennek tűnt, hogy túlélem Recsket. A túlélést, számos társammal együtt, nemcsak annak köszönhettem, hogy Sztálin későn ugyan, de a számunk legkedvezőbb pillanatban patkolt el, hanem elsősorban annak, hogy Nagy Imre lett a miniszterelnök, aki a bűntetőtábort feloszlatta…''|Faludy György<ref>{{cite web|authorlink=Faludy György|title=Börtönversek 1950-53|url=https://moly.hu/konyvek/faludy-gyorgy-bortonversek-1950-53|publisher=moly.hu |accessdate=2017-03-03}}</ref>}}</center>
Szabadulása után fordításokkal kereste kenyerét, majd [[1956]]-ban ismét elmenekült az országból.
Faludy György önéletrajzi regényében az ávós őrnagy beszéde jellemzi az 1953. szeptemberi szabadon bocsátások légkörét: „''A Magyar Népköztársaság nevében bocsánatot kérek öntől azért az igazságtalanságért, jogtalanságért és méltatlanságért, melyet el kellett szenvednie.''
| |||