„V. Károly francia király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Robot: Charles5lesage.jpg cseréje a következőre: Saint-Èvre_-_Charles_V_of_France.jpg (requested by [[Commons:User:…
117. sor:
[[Fájl:Ofensivas Tovar-Vienne contra Inglaterra 01.jpg|bélyegkép|300px|A francia–kasztíliai tengeri támadások angol célpontjai]]
 
[[1369]] és [[1375]] között V. Károly nagyjából minden olyan területet visszahódított az angoloktól, amelyeket azok korábban hasítottak ki Franciaországból. III. Eduárd erői csupán [[Calais]], [[Cherbourg]], [[Brest]], [[Bordeaux]] és [[Bayonne (település, Pyrénées-Atlantiques)|Bayonne]] kikötőit illetve a [[Francia-középhegység]] néhány kisebb erősségét tudták tartani. A kikötővárosok lakosságának többsége a gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően az angolokat támogatta, azaz tartós hódoltatásukra egyelőre nem volt remény, így a francia előretörés leállt. A bretagne-i herceg és a [[Edmund of Langley|cambridge-i gróf]] hiába szállt partra a [[Saint-Mathieu de Fine-Terre-apátság]]nál, és ért el viszonylag gyors sikereket [[1375]]-ben: a harcoló felek még az év [[július 1.|július 1-jén]] [[XI. Gergely pápa]] közbenjárására megkötötték a két évre szóló [[brüggei fegyverszünet]]et, melynek értelmében az angol csapatokat kivonták a megszállt területekről, és a breton városokat átadták V. Károlynak.
 
Az angolok számára pótolhatatlan veszteségnek bizonyult a kasztíliai expedíció óta betegeskedő Fekete Herceg [[1372]]-es távozása és [[1376]]-ban bekövetkező halála is, amit [[1377]]-ben III. Eduárdé követett. Ekkor tízesztendős unokája, [[II. Richárd angol király|II. Richárd]] örökölte a trónt, és a háttérben kibontakozó hatalmi villongás miatt hathatós angol fellépésre évtizedekig nem kerülhetett sor. Ilyen helyzetben járt le a fegyverszünet. A franciák az eltelt időt flottafejlesztésre fordították: 1377-ben százhúsz hadihajó állt rendelkezésükre, melyből harmincöt nehéztüzérséggel is fel volt szerelve. Ez a szám folyamatosan tovább emelkedett, [[1379]]-ig újabb huszonegy hajót bocsátottak vízre. Ehhez a hajóhadhoz néhány kasztíliai és portugál gálya is csatlakozott.