„Zeneművészet” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
magaskultúra, magasművészet egybeírandó |
a clean up AWB |
||
11. sor:
A zeneművészet fogalma definíciója fejlődik. [[Theodor Adorno]]<ref>Theodor Adorno: "On the Social Situation of Music" (1932)</ref> például elsősorban a nyugati klasszikus zenét értette alatta. Ugyanakkor ezek szerzőinek egyes művei is előfordulnak populáris zenei hivatkozásként, mint például (ABC-rendben:) [[Johann Sebastian Bach]], [[Milton Babbitt]], [[Ludwig van Beethoven]], [[Leonard Bernstein]], [[Vincent D’Indy]], [[Guillaume Dufay]], [[George Gershwin]], [[Josquin des Prez]], [[Darius Milhaud]], [[Wolfgang Amadeus Mozart]], [[Giovanni Pierluigi da Palestrina]], [[Arnold Schönberg]], [[Karlheinz Stockhausen]] vagy [[Philipp Glass]].
Sok esetben, főleg a XX. század végétől, a zeneművészet és a populáris zene határai elmosódhatnak. A fejlődő definíció szerint az azonban bizonyosnak látszik, hogy a zeneművészet, hasonlóan a [[Irodalom|szépirodalom]], [[képzőművészet|szépművészet]], [[film
== Nyugati zeneművészet ==
[[File:Orazio_Gentileschi.jpg|thumb|right|Francesca Caccini zeneszerző, énekes- és költőnő lanton játszik, Orazio Gentileschi festménye]]
A zeneművészet fogalommal leggyakrabban az ars antiqua, ars nova, ars subtilior, majd késő reneszánsz, barokk és további fejlődési utú, nyugati, szerzői zenéket értik, mint amilyenek például a [[:en:
[[Perotinus]] a legkorábbi név szerint is ismert szerző e téren. A polifón zene kifejlődésére nagy hatással volt a kötelező gregoriánnal szembeni ellenállás, mely végül a reneszánsz Itáliában is győzedelmeskedett. A XV. század végétől egy példa nélkülien szabad zenei hálózat jött létre Európában, Itália-Németalföld tengellyel, melynek hatása még Angliáig is eljutott.
29. sor:
Az első világháború körüli évek újabb nagy lökést adtak a fejlődésnek, ekkor jelentkezett például [[Erik Satie]], [[Maurice Ravel]], [[Igor Stravinsky]], [[Bartók Béla (zeneszerző)|Bartók Béla]] vagy a francia [[Francia hatok|Hatok]], elindult az elektronikus zene is. A II. világháborútól a XXI. századba fordulásig is egészen különféle stílusok és szerzők jelentkeztek, mint például [[Ligeti György]], [[Goffredo Petrassi]], [[Takemitsu Toru]] vagy rengeteg USA-beli szerző, például [[Terry Riley]], [[John Cage]], [[Steve Reich]] vagy [[Philipp Glass]].
A [[2010]]-es évekre már kevésbé jellemző a nyugati zeneművészet önállósága. Az ezekben az években a digitális hálózaton kialakult terek felgyorsították az égtájak közti kulturális áramlást, és így az évtized közepére már inkább globális zeneművészetről beszélhetünk, mely nem csak szabad felvételek, hanem szabad zeneszerzői alkotások, zeneművek közzétételét is lehetővé teszi, mint például a [[:commons:Category:
{{csonk-szakasz}}
== Jegyzetek ==
| |||