„Pinerolo” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
format, linkek |
a clean up AWB |
||
21. sor:
== Földrajz ==
Pinerolo legrégebbi városrészei a San Maurizio-dombon helyezkednek el. A város déli és keleti irányban a Pó-síkságon terjeszkedik. Torinótól 37 km-re nyugatra fekszik, a Chisone-völgy szomszédságában.
== Történelem ==
Először 981-ben tesznek róla említést, akkor még Pinarolium néven, egy [[II. Ottó német-római császár]] által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspök várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.
1064-ben Pinerolót a san veranói [[bencések|benedek-rendi]] apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás, Savoya grófja, aki 1243-ban IV. (Savoyai) Amadé javára lemondott róla.
1536-tól 1574-ig francia fennhatóság alatt állt, majd ezt követően [[Emánuel Filibert savoyai herceg]] visszaszerezte, és városi rangot adott neki. Az 1631-es [[cherascói szerződés]] eredményeképpen ismét francia kézre került, [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] főminiszter [[Sébastien Le Prestre de Vauban|Vauban marsallnak]], a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal, hogy Pinerolóból erős védővárat hozzon létre, ami biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat és újjáépítették a várat, kibővítették a [[Fellegvár|citadellát]]. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait [[Lyon]]ba költöztették. Pinerolo erődjének [[Öregtorony|Öregtornyát]], a ''Donjon''t börtönként is használták, ahova [[XIV. Lajos francia király|XIV. Lajos király]] az ellenségeit – köztük a titokzatos „[[A vasálarcos ember|Vasálarcos]]t” – záratta.
Pinerolót 1696-ban hódította vissza [[II. Viktor Amadé szárd–piemonti király|II. Viktor Amadé savoyai herceg]], a ''[[XIV. Lajos francia király|Napkirály]]'' csapatai azonban távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király]] megszerezte a [[XIV. Benedek pápa]] engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett. 1801-ben [[I. Napóleon francia császár|Napoléon Bonaparte tábornok]] [[Piemont]]ot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották, amikor is a napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a [[Szárd Királyság|Szárd–Piemonti Királyság]] fennhatóságát, [[I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király|I. Viktor Emánuel király]] alatt.
A [[Risorgimento]] háborúi révén [[Piemont]] az egységes [[Olasz Királyság]] részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet [[Liguria|Liguriával]] és a régió többi részével.
41. sor:
== Látványosságok ==
Vittorio Veneto tér: a lakosok fő találkozási helye, itt tartják a heti piacot szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülte ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye.
A Szent Donátnak szentelt Dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya befejezetlen.
== Testvérvárosok ==
| |||