„Szkopje” változatai közötti eltérés

[[1689]]-ben [[Enea Silvio Piccolomini (tábornok)|Enea Silvio Piccolomini]] császári tábornok felégette a várost – hivatalosan azért, hogy megakadályozza a [[kolera]] kitörését, de az is lehetséges, hogy bosszúból tette [[Bécs]] [[1683]]-as ostromáért. A következő kétszáz évben a város gazdagsága eltűnt és a lakosok száma {{szám|10000}}-re apadt. Csak [[1873]]-ban, a városon áthaladó [[Belgrád]]–[[Szaloniki]] [[vasút]]vonal megépítése nyomán kezdett ismét fejlődni.

 

[[Fájl:Панорама на Скопје.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Szkopjei panoráma]]

[[1905]]-ben Szkopje lakossága kb. {{szám|35000|fő}} volt, amely albánokból, bolgárokból, romákból, szerbekből és törökökből állt. A város az [[ortodox kereszténység|ortodox]] egyház püspöki székhelye volt. A város volt az egyik fő központja a gyengülő Oszmán Birodalom elleni lázadásnak, és [[1903]]-ban kulcsszerepet játszott a török uralom elleni sikertelen [[Ilinden-felkelés]]ben. A törököket az albán erők [[1912]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] űzték ki a városból. Néhány hónappal később, az [[első Balkán-háború]] elején a várost elfoglalták a szerbek.