„Benelli” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
61. sor:
=== A de Tomaso évek ===
[[Fájl:Benelli 750 Sei 1975 - Flickr - mick - Lumix.jpg|thumb|right|Benelli 750 Sei (1975)]]
Az 1960-as évek végére a japán gyártók európai jelenléte annyira felerősödött, hogy komoly válságba sodorta a tradicionális európai gyártókat. Bár a Benelli jelenléte az amerikai piacon a {{szám|350|cm3}} alatti kategóriában a Montgomery Wardnak köszönhetően erős volt az európai piacon teret veszítettek – az európai gyártók, úgy mint a [[Norton (motorkerékpár)|Norton]], a [[Birmingham Small Arms Company|BSA]], a [[Triumph Engineering Co Ltd|Triumph]] nem követték a modern motorépítési trendeket, még mindig elavul nyomórudas (OHV) vezérlésű egyhengereseket alkalmaztak, míg a az olyan japán gyártóknál, mint például a [[Honda]] eddigre általánossá váltak a többhengeres, sportosabb menetdinamikát biztosító OHC vezérlésű erőforrások, vagy akár az önindító beépítése.
1973-ban az argentin [[Alejandro de Tomaso]] felvásárolta a Benellit a Moto Guzzival együtt és a japán konkurencia fejlesztéseire reagálva egy sor modern, többhengeres motort emelt a termékkínálatba – például a 350 Quattro és a 500 Quattro, vagy a [[Benelli 750 Sei]]-t, ami a piacon egyedülálló módon hathengeres erőforrással rendelkezett. A technikai fejlesztések ellenére a Benellinél 1988-ra a gyártás leállt, a vállalat beolvadt a Moto Guzziba, ami Guzzi Benelli Moto S.p.A. néven működött tovább, a pesaroi üzemet pedig eladták.
A gazdasági sikertelenség ellenére a 70-es, 80-as évekbeli Benellik – köztük a 750 Sei-jel manapság a használt piacon jóval magasabb áron cserélnek gazdát, mint kortársaik, keresett, kultikus veteránmotorok váltak belőlük.
=== Modern éra ===
== Versenysport ==
| |||