„Kubo és a varázshúrok” változatai közötti eltérés

Visszatérve a faluba Kubo megszerzi a sisakot. Ekkor újból megjelenik előtte az álmában látott öregember, aki felfedi, hogy ő a Holdkirály, és halhatatlanságot ígér Kubónak, továbbitovábbá olyan helyet, ahol nincs kínlódás, szenvedés és bánat. Csak a meglévő szemét kell odaadnia érte. Kubo azonban erre nem hajlandó. A nagyapja óriási, repülő, százlábú kígyóvá változik és összecsapnak. Kubo a falu temetőjében ér földet, ahol a kígyó körülveszi őt és a falusiakat is. Kubo a ''[[samiszen]]'' elveszett két húrja helyére illeszti az anyja egyik hajszálát, amit egész úton magával vitt karkötőként, és az apja íjának húrját. Amikor megpengeti a húrokat, a vízen lebegő lampionokból megelevenednek az elhunytak szellemei. Ezzel megmutatja a nagyapjának, hogy az emlékek megőrzése a legerősebb varázslat, amit nem lehet elpusztítani. Kubo a szellemek segítségével megvédi magát és a falusiakat a nagyapja támadásától. A varázslatban a Holdkirály megsemmisül és halandó, félszaműfélszemű öregemberré válik, aki nem emlékszik rá, kicsoda ő, és mi történt vele. A falusiak megbocsátóan visszafogadják, és csupa jót mondanak róla, aminek nagyon örül.

Végül Kubo képessé válik rá, hogy beszélni tudjon anyja és apja szellemével, akik a többi szellemmel együtt aranyszínű [[Gémfélék|gémmé]] változnak, és elrepülnek az ég felé.